Amikor 17 évvel ezelőtt szükségét láttam, hogy létrehozzam saját vállalkozásomat, beszélgettem egy ismerősömmel, akinek akkor egy jól menő cége volt. Emlékszem, ő akkor a következőket mondta:
- Tudod, a legtöbb ember azért csinál vállalkozást, mert azt reméli, hogy az alkalmazotti léthez képest könnyebben tud hatékonyan dolgozni, és jobban meg tudja szervezni az életét, mint amikor a főnöke szabja meg a munkaidő beosztását, meg egyáltalán a melót. Ezzel szemben azt fogod tapasztalni, hogy szétesik az életed. Megszűnik a magánélet, ezer darabra hullik a napod, vége annak az érzésnek, hogy nyolc, tíz vagy tizenkét órai munka után leteszed a lantot, és azt csinálsz, amit akarsz. Felelős leszel a vállalkozásodért és az alkalmazottaidért. Minden nap és minden döntés annak megmérettetése lesz, hogy képes vagy - e ezt csinálni? Nem számíthatsz senkire, aki átvállalja a felelősséget helyetted. Az elkövetett hibáidért nem puffoghatsz a "főnökre", aki ilyen meg olyan. Ha pedig úgy érzed, hogy nem megy jól a vállalkozás, akkor sem olyan egyszerű ezt bezárni és lelépni, új munkahelyet keresni, mint egy alkalmazottnak.
Az elmúlt évek során gyakran jutottak eszembe ezek a mondatok. Néha a dolgok kezelhetetlenné válnak. Vagyis pontosan tudod, hogy miként lehetne kezelni őket, de nincs hozzá elég pénzed, nincs hozzá elég embered, autód, de leginkább a nap 24 órája tűnik elképesztően kevésnek. Nem engedheted meg magadnak a betegség luxusát, illetve tudnod kell, hogy rajtad kívül az állapotod senkit az ég világon nem érdekel, legfőkképpen az ügyfeleidet nem. Az orvosod széttárja a karjait, mondván, ő vállalkozóval nem tud mit kezdeni, mert kifeküdni úgysem fog semmit, a gyógyszerek meg önmagukban nem sokat érnek. Hajdani álmod, hogy milyen frankón meg fogod szervezni az életedet, ha saját életritmusod szerint oszthatod be az idődet, csak pár évig igaz. Utána, ha csak nincs hatalmas céged igazgatótanáccsal és titkárok armadájával, pont fordítva alakul a dolog. Állandóan telefirkált és sokszor áthuzigált naptári bejegyzések, lemondott találkozók, futtában üdvözölt és diszkréten, vagy kevésbé diszkréten kitessékelt barátok, állandó rohanás, estére zúgó fej, ami már csak problémákkal van tele. A megoldást mindig a holnaptól reméled. Addig azonban jön egy forgolódós éjszaka, ami előráncigálja tudatod mély rétegeiből az ismert problémákon kívül az újakat is. Reggel nyúzottan ébredsz, harci kedved nulla, de muszáj nekifutni ismét.
Hiába határozod el, hogy most kész, szünet jön, levegőhöz kell jutni, pihenni kell, gondolkozni kell, mert különben nem megy tovább. Hiába érzed, hogy munkád már nem elég hatékony és tele van hibákkal. A pihenésre és regenerálódásra nem tudsz időt kiszakítani, mert tudod, hogy közben piacot veszítesz, projekt határidőket késel le, fontos üzleti ügyek kerülnek örök süllyesztőbe.
A menedzserképző cégek mágusai szerint a fent leírtak tipikusan a rosszul menedzselt vállalkozás tulajdonosaira jellemzőek. Ha fizetek X százezer forintot, ők majd megtanítanak arra, miként kerülhetem el ezeket a hibákat. Elmondják például, hogy fontos az egészséges életmód, a sok mozgás, a kiegyensúlyozott magánélet, stb. Hogy ehhez miként teremtsd meg a hátteret? Hát, természetesen a napi négy - öt órában látogatott cégedből. Ami megy nélküled is tökéletesen, ha kellően sok embert foglalkoztatsz, tökéletes technikai feltételek közepette.
- Jó, jó, de miként érek el odáig? - kérdeném én a gurut.
Ha nem akar blablázni, mert esetleg rájött, hogy nem tök hülyével van dolga, akkor a következőket mondja:
- bankrablás
- öröklés
- szélhámosság
- "jó" házasság
- csalás
- kábszer vagy fegyver biznisz
- végül, ha mindenképpen becsületes akarsz maradni, akkor esetleg találj ki valami világra szóló dolgot, pl. atombomba, google, amway, stb.
Szóval, az első millió dollárról ne kérdezz...
A fentieket egy újabb szétrázó nap után írtam le, bízva abban, hogy holnap képes leszek az összes tárgyalást érdemben lefolytatni, minden árajánlatot precízen elkészítve elküldeni, és a gazdaság válság sötétjében tapogatózva kikerülni a láthatatlan gödröket.
