Néhány téli kép a telefonból.
Néha, idegbajos rohangálásaim közepette megérint egy fél pillanatra a tél vizuális varázsa. Gyerekkoromban alig lehetett beterelni bennünket a hóból, egész nap játszottunk, szánkóztunk, hóembert csináltunk, hógolyó csaták dúltak. Nem is volt kutya bajunk se. A mostani tél egy kicsit havasabb, mint az elmúlt lagymatag évek telei, jobban emlékeztet a régi időkre.
Az első két képet az iskolaudvarban készítettem, kajálásból hazafelé futva. A "tobozokat" Áginak küldöm, kíváncsi vagyok, emlékezteti - e őket valamire?
A harmadik képen az látható, hogy az udvarban az eltévedt kankalinok így január közepén erőnek erejével nyílni akarnak, rövid szárú kis virágaikat a kérges hó fölé kidugva kémlelik a tavasz közeledtét. Igyekezetükhöz néhány cinke is betársul, akik "nyitnikék" című műsorukkal tévesztik meg az erre kószáló hóembereket. Ezeknek a virágoknak meg madaraknak a ténykedéséhez hasonló a mi erőlködésünk is. Az ember csak próbálkozik, hiába a válság, hiába a pénzhiány meg egyéb gyötrődések. Valami csak lesz...
