Gyorsan elmúltak az ünnepek, és mivel a naptár úgy hozta, hogy a mostani szombat munkaszüneti napok közé ékelődött, a szokásos "se munkanap - se ünnepnap" konfiguráció állt elő. Igazából ma már nekiállhattunk volna a leltárnak, de voltam olyan kegyes a kollégáimhoz és magamhoz is, hogy ezt hétfőre halasztottam. A mai napot arra szántam, hogy otthon, a lakásomban valamiféle rendcsinálási akcióba kezdjek. Jobb helyeken ezt persze az ünnepek előtt szokás végezni, hogy mire a Jézuska meg a vendégek is betoppannak, csillogjon - villogjon minden. Nem beszélve a még jobb helyekről, ahol folyamatosan takarítanak és rendet tartanak.
Míg a szüleim éltek, mindig szép tisztaság volt otthon. A takarításból én is kivettem a részemet. A szobámat a sok drót miatt bonyolult volt takarítani, ezért ez az én privilégiumom volt, hasonlóan a műhelyhez. De gyakran segítettem a többi helyiség rendben tartásában is, különösen a nehéz dolgok mozgatása meg az egyéb strapás tevékenységek hárultak rám. De jó szívvel csináltam ezt, mert magam is szeretem, ha rend és tisztaság van körülöttem.
Aztán, mikor magamra maradtam, pár évig még hősiesen próbáltam elfogadható rendet tartani magam körül, de ez elég sziszifuszi küzdelemnek bizonyult, és egy idő után erősen háttérbe szorult. Alapvetően a cég által diktált feladatok kerültek első helyre, utána azok a kötelező dolgok, amelyeket állampolgárként, bagodi lakosként, muszáj elvégeznem. Ide sorolható a nagyszámú csekk menedzselése, a hivatalos okmányok, autók érvényes állapotban tartása, fűnyírás, hólapátolás, meg még ezer dolog. Mármost ha a nap 24 órájából levonjuk ezek mellett a kapkodva végzett tisztálkodást, a kaja bedobálását meg néha egy gyors bevásárlást, akkor sajnos kiderül, hogy a lakás takarítására már csak elenyészően kevés idő marad. Lehet persze mondani, hogy nem kéne annyit aludni, és akkor le lehet csípni még negyed és fél órákat. Azonban az a tapasztalatom, hogy ha ezt a kevéske alvást is mérséklem, abból nagyon rossz dolgok sülnek ki. Így aztán a takarítás kábé akkor halt ki az életemből, mikor a színházba - és hangversenyre járás, meg még jó néhány civil tevékenység.
Ma minden esetre sikerült elég sokat tevékenykednem otthon. Csak néhány kuncsaft jajongott telefonon, közülük is csak egy miatt kellett feljönnöm és kinyitnom a boltot. Elég sokat tudtam tehát otthon tevékenykedni. Ne tessék azért arra gondolni, hogy most ragyogó rend és tisztaság van, mert a masszív rendetlenségnek csak apró kvantumait tudtam felszámolni. Az öreg házban mindenhol potyog a vakolat, rengeteg a pókháló, van tehát munka bőven. Annak is örültem, hogy egyáltalán neki tudtam állni. Elvittem a papír konténerbe egy halom újságot, reklám anyagot, meg már aktualitását vesztett hivatalos leveleket. Ezeket persze át kellett szelektálni. Megérte, mert két olyan fontos iratot is találtam felbontatlan borítékokban, amikről nem is tudtam :)
Miközben otthon rámoltam, félfüllel a rádiót hallgattam. Érvénybe lépett egy csomó új adózási, számviteli jogszabály. Ezeket is meg kéne ismerni. Pár dolgot elmondtak a rádióban, de a céget érintő jogszabály változásokat még össze kellene bogarászni a netről, mert itt a nyakunkon az új év, és már alkalmazni kell őket.
