Mostanában néha már az az érzésem támadt, hogy kezdünk kievickélni talán a válságból. Egyre több megrendelés, érdeklődés jött be. Munkában soha nem volt hiány, bíztunk benne, hogy most már majd pénz is lesz belőle. Nos, a dolgok nem alakultak ilyen fényesen. Valahol valakik mindig beleköptek a levesünkbe. Mit is értek ezalatt? Mi a munkánkkal kapcsolatban mindent igyekszünk aprólékosan megszervezni, tudván azt, hogy erősen véges energiáinkat nem pocsékolhatjuk felesleges tevékenységekre. Úgy tűnik azonban, hogy a partnereink sokkal lazábbak. Naponta módosuló szerződések, alapvetően átalakuló megállapodások, késő és elmaradó szállítások, döcögve bejövő kifizetések, amikért az ember véresre siránkozza magát, hogy egyáltalán hozzájusson a munkája vagy az áruja ellenértékéhez. Kétségtelen, hogy most, amikor minden vállalkozás, intézmény és ember le van gatyásodva, több energiát kell fordítani arra, hogy a vállalások, ígéretek pontosan teljesüljenek. Nekünk biztosan fokozottan több meló és fejfájás jut ki azért, hogy minden menetrend szerint teljesüljön. Azt hiszem, a mostani válság okai között előkelő helyen szerepel az a tény, hogy világszerte fellazult az üzleti és pénzügyi fegyelem. Minden cég bevállal erejét meghaladó feladatokat, aztán másokra keni a felelősséget és a pénzügyi kárt. Amióta Kína szállít mindent, azóta legalább van kire és mire fogni a csúszásokat, felboruló tendereket, mert a szállítmányok valóban össze - vissza jönnek, a konténerben vagy a rendelt áru van, vagy más, a minőség pedig egyszer jó, egyszer rossz. Mégis azt hiszem, hogy ha a gyártók, a kereskedők, a kivitelezők és a megrendelők között normálisabb lenne a kommunikáció, akkor működőképes maradhatna a rendszer. Szerencsés lenne az üzleti tisztesség fogalmát visszaemelni gazdasági élet alapfogalmai közé.
A fenti dolgokra természetesen csak mikroszkopikus hatással lehet azon igyekezetünk, hogy tisztességes piaci szereplőként helytálljunk. Néha kapunk egy kis biztatást a kuncsaftoktól, akik azért méltányolják erőfeszítéseinket, mások természetesenek veszik ezt, ismét mások pedig rúgnak belénk egyet, mondván, balekok vagyunk. Egyre többször érzem, hogy azért gürizünk ilyen rengeteget, mert a mások által kavart problémákat mi akarjuk elsimítani ügyfeleink előtt. Holott lehetne persze pereskedni is. De jól tudjuk, hogy hiába van igazunk, a jogi ügyintézés rengeteg időt, energiát von el a tényleges munkától. A szélhámosok is jól tudják. Ebből élnek. Néha felsóhajtok, hogy ha nem kellene ennyire mások kiszámíthatatlansága, rosszindulata ellen felvértezve melózni, mennyivel több érdemi munkát tudnák végezni. De ez a máshol már kipusztult, Magyarországon most tündöklő vadkapitalizmus ilyen, ehhez kell alkalmazkodni. Vagy menekülni, mint azt a feri is ajánlotta nem túl régen.
Meló és probléma van tehát bőven. Az elmúlt időszakban a magánéletem az egerek hajkurászására és hóeltakarításra korlátozódott. Egy hete a teljes szombat délutánom és estém azzal telt, hogy a korábban ezzel - azzal betömködött egérlyukakba nagy mennyiségű üvegcserepet adagoltam, majd gipsszel lezártam a nyílásokat. A nyugalom hétfő reggelig tartott, amikor az egerek már ismét a konyhában szambáztak. Újabb nyílásokat rágtak maguknak. Azóta a lehető leggyakrabban elemlámpával végigellenőrzöm a kritikus részeket, és különféle alkalmas, hosszú tárgyakat ütök kalapáccsal a kezdeti stádiumban levő lyukakba. Vincseszter csúsztató sín, vas szeg, filctoll, no meg rengeteg hajdan lefűrészelt potméter tengely képezi most az akadályokat. De az egerek erősen dolgoznak. Néha annyira hangosak odalent, hogy fel kell hangosítanom a rádiót. Az igazi megoldás a konyha, a spejz és a műhely teljes szétverése lenne, majd az üregeket megfelelő anyaggal ki kellene önteni. Ha valaki ad arra tippet, hogy ezt napi 16 óra megfeszített meló mellett miként tudom leszervezni, meg lefinanszírozni, azt erősen méltányolnám.
A mai nap nagyon szomorú emléket idéz. Négy éve hagyott bennünket itt Laci. Ő is azok közé tartozott, akik próbálták helyrehozni a "valakik" által "valahol" elcseszett dolgokat. Mérnök lévén pontosan tudta, hogy a berendezések és műszerek akkor fognak jól működni, ha gondos tervezés után precíz a kivitelezés is. A fizika törvényeit és mérnöki tudományt könnyedén elsajátította. Az emberi ostobasággal és nemtörődömséggel viszont nem tudott jól szembeszállni. Felőrlődött, a szervezete nem bírta ezt a harcot.
Arra kérem Istent, hogy adja meg neki odafent, hogy nyugodtan tekinthessen le azokra, akiket hátrahagyott. Meg a két csodás unokájára, akikre borzasztóan büszke lenne :)
