A cégnél szükségessé vált egy új fényképezőgép beszerzése. Bár nagyon szeretek fotózni, pláne a természetben, erre a gépre prózaibb okokból volt szükség. A régi, 7 éves géppel több, mint 6000 képet csináltam, de már egyre gyakrabban éreztem, hogy hiába görcsölök, a nagyobb felbontást, nagyobb zoomot nem tudom megúszni.  Szerettem volna kézi fókuszt is, mert a speciális kütyük fényképezése során ennek a hiánya igen gyakran akadályozta a munkámat. Szóval, munkagép kellett, persze azért remélve, hogy egyszer majd jó kis természetfotókat is tudok csinálni.

Szombat délután azzal a céllal kerekedtem fel, hogy kicsit megjáratom az új gépet, és összekötve a kellemeset a hasznossal, végre eljuttatom a húsvéti nyúl által Bagodba letétbe helyezett ajándékokat Hunornak és Nimródnak. A fényképezésből nem sok minden lett, mivel Balatonföldváron jól leszakadta a hátsó kipufogódob, és ez már meghatározta a későbbi történeteket. Azért elmentem Bálványosra, ahol Ágit és Nimródot találtam. Nimród nagyon örült nekem, mint ahogy mindenkinek örül, aki azért érkezik, hogy szórakoztassa őt :) Nagyon szépen fejlődik. Hunor az apukájával épp Pesten volt, ezért velük nem tudtam sajnos találkozni. Ágival meg nimivel tettünk egy kis sétát a faluban, megnéztem a cégük új telephelyét. Beszélgettünk kicsit, aztán indultam is haza, mivel a kipufogódob nélküli autóval csak nagyon lájtosan óvakodtam hazáig. Az egész úton az volt egyébként a legszokatlanabb, hogy egyetlen kondenzcsík sem volt az égen. Nagyon-nagyon régóta nem volt már ilyen az ég, hogy nem csíkozták össze a sugárhajtású gépek. Mondják, hogy az izlandi vulkán hamuja hatalmas kiesést okoz a légitársaságoknak. Sok utas szenved amiatt, hogy nem érhet el úticéljára. Ugyanakkor a kondenzcsík-graffitik nélküli ég valami nagyon békés, háborítatlan világ emlékét idézik.