Ma este nagyon renitens módon viselkedtem. Itt hagytam a nagy roham - melókat, csapot - papot, és elmentünk Nórival Egerszegre a Zsinagógába egy koncertre. Régebben nem számított volna ez említésre méltó dolognak, hiszen ott voltam minden bérletes és bérleten kívüli koncerten. De hát az még békeidőben volt. Már az idejét sem tudom megmondani, hogy mikor voltam utoljára komolyzenei hangversenyen. Volt tehát bizonyos éhség bennem, Nórit pedig nem túlságosan nehéz megfűzni, ha valami jó kis zenei csemegéről van szó. Nagyon csekély hírverés előzte meg, egyedül a Zalai Hírlap írt egy rövid cikket előzetesként. De sem a város weboldalán, sem a megyei vagy városi kulturális műsorajánlókban nem említették. Ennek ellenére szépszámú közönség gyűlt össze. A Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar adott koncertet Tóth László zongoraművésszel. A városi zenekarból is szinte mindenkit ismerünk, de most elsősorban Lacira voltunk kíváncsiak. Őriszentpéteri srác, már nagyon régóta ismerjük, tudjuk róla, hogy jó fülű hangtechnikus, zenetanárként is nagyon jó véleményeket hallunk róla, de zongoraművészként még nem volt alkalmunk meghallgatni őt. Már szerepelt ebben a blogban, mégpedig a Presser koncertről szóló bejegyzés első képén ő az, aki a zongora mögött ténykedik. Akkor éppen az éjjel - nappalos hangtechnikus szerepét játszotta, ilyen módon nagyon komoly részt vállalva az őrségi kulturális rendezvények sikerében.
A koncert Mendelssohn Hebridák nyitányával indult. A zenekar szép árnyalatokat használt, igazán profi előadást hallhattunk. Ezt követte Grieg a - moll zongoraversenye. Laci az első pillanattól az utolsóig a helyzet magaslatán volt, értelmezte és élvezte a darabot, és ez átragadt a zenekarra és a közönségre is. Aki ismeri ezt a művet, az tudhatja, hogy a zongoristát meglehetősen nehéz technikai feladat elé állítja. Laci hibátlanul oldotta meg a feladatot, és ebben a zenekar is jó partnere volt, mert kisebb pontatlanságoktól eltekintve nagyszerűen játszottak ők is. Különösen a zongoraverseny első és harmadik tételénél éreztem azt, hogy nyaminami, ez az előadás a világ bármelyik hangversenytermében megállná a helyét. Valami kekeckedő kritikus persze biztosan talált volna hibát az előadásban, de nekem, és a közönségnek nagyon bejött a produkció, kemény vastapssal honoráltuk a darabot. A koncert második felében Schubert III. szimfóniája hangzott el. A zenekar ebben is nagyon kellemes összbenyomást tett ránk, de még mindig a zongoraverseny hatása alatt voltunk.
Nagyon kellemes koncertélménnyel lettünk gazdagabbak, az én füleimnek már határozottan szükségük volt a sok agyonkompresszált konzervzene után erre a friss akusztikai élményre.
Lacinak pedig további sok sikert kívánunk a zongoraművészi pályán, azzal az önző reménnyel, hogy sok jó koncertélményre számíthatunk tőle :)
Végezetül egy telefonos kép, ami persze nem tudja visszaadni egy, a Zsiniben tartott koncert sajátos hangulatát, ezért mindenkinek csak azt ajánlhatom, próbálja maga is megtapasztalni ezt, ha Egerszegen jár!
