Anyai ágon Szentgotthárd környékéről származunk. Ott élt nagyanyám és keresztanyám, bérmakeresztapám, és a múlt idő itt annyit jelent, hogy ma csak a sírjuk található a városka temetőjében. Ha csak tehetem, Mindenszentek táján elmegyek oda, és meglátogatom a nyughelyüket. Sajnos, rokonságunk már alig maradt ott (is), hiszen mindenki meghalt, elköltözött. Az Alpokalja és az Őrség minden évszakban csodálatos. Most, hogy a Mindenszentek szokás szerint meghozta a kemény fagyokat, az ősz leírhatatlan színekkel festette meg ezt a varázslatos világot. Nincs az a CCD, ami ezt vissza tudná adni. Nekem különösen nincs, mert egy "öregecskedő" fényképezőgépem meg egy gagyi kamerával felszerelt telefonom van csak. A valódi színeket csak ott lehet megtapasztalni a helyszínen, ahol a pasztell színkavalkádba öltözött erdő fái összeborulnak az út felett, az élénk zöldtől a sárgán és a rozsdabarnán át a rikító vörösig minden megtalálható. Különös élmény, amikor a dombok közt kanyargó út egyik emelkedőjén jobbról a fák közt átvilágít a lenyugvó nap hatalmas tüzes korongja. Aztán egy - két kanyar, emelkedő, ismét völgy, és a fák fölött már a hold néz le a sötétedő erdőre. A bennem rejtőzködő fotós izgága, percenként megállna, de a meglevő kis érzékenységű gépekkel ezekből a csodákból semmit sem lehet visszaadni. Inkább csak magamban tárolom le ezeket a képeket, és persze az őszi erdő semmivel össze nem téveszthető finom illatát.

Azért felrakok ide néhány képet. Van, amelyik most készült, van, amelyik korábban, de valamennyi Mindenszentekkor, Szentgotthárdon és az Őrségben.

A Szent Imre templomhoz vezető út. A templom egy erdőben van, pár méterre az osztrák - magyar határtól.

A templom. Itt még volt egy kis fény is :)

A Máriaújfalu mellett levő Hársas tó, vadkacsákkal. Máriaújfalut régebben Talapatkának hívták, itt született édesanyám.

Ezt a képet pár éve nagyon hideg, szeles időben készítettem erről a szerencsétlen vadkacsáról a sötétbe burkolózó tavon. Azt hiszem, elég jól tükrözi az akkori hangulatomat :)

Egy kép ugyanerről a tóról, világosban.

Nem messze onnan, Farkasfa szélén áll az út mellett ez a házikó. Igen, a fa belőle nő ki.

Őszi színek.

A fák közt felsejlő objektum a farkasfai meteorológiai állomás. Laci keresztapja, Feri bácsi itt volt meteorológus egykor, mi pedig szájtátva nézegettük a műszereket, legfőképpen pedig a radart. Ma már csak automata állomásként működik, a radart jó pénzért eladták.

A szengotthárdi temetőből jól látszik a heiligenkreuzi kereszt. Hajdanában sóvárogva bámultunk át az aknazárral ellátott határon a pár száz méterrel odébb levő Ausztriába. Ma már az nem megy át, aki nem akar.

Őszi naplemente az erdőszélen.

Sötétedik az erdőszélen.

Az előttem álló út nem túl fényes.