A múltkori "esős évszak" után kijött a dög meleg. Ilyenkor az embernek jóval megerőltetőbb a munka, mint normális körülmények között. Ha kint dolgozik a szabadban, akkor azért szenved, de nem jobb egy ilyen helyen sem a helyzet, mint a mi üzletünk. Délutánra már szinte elviselhetetlen a hőmérséklet. Már hiába nyitunk ablakot, csak a forróság dől be rajta. Ha pedig becsukva tartjuk őket, levegőtlennek érezzük a termeket. Mindezek mellett nagyon sok a meló, tehát nem érünk rá kornyadozni. Estére minden aztán kipurcanunk, mint a kutya.
Ma zárás után haza felé ténferegve rászántam magam, hogy beüljek az autóba, és elugorjak a lövői tóra. Az agyam annyira tompa volt, hogy úgy sem bírtam volna értelmes munkát végezni már. Korábban ilyen forró nyári napokon 5 körül gyakran leléptem úszni egyet, utána mindig könnyebben ment a meló. Idén azonban olyan volt az időjárás meg az elfoglaltságaim is úgy alakultak, hogy erre még most volt csak először elvi lehetőségem is. Amúgy ma is nyírhattam volna füvet, de még arra is képtelen voltam.
A kis úszkálás most is jól esett. Utána kiültem a partra szárítkozni, miközben a vízben egy csapat South Parkon és tévéreklámokon szocializálódott fiatal ordenáré szórakozását hallgattam. Egész jól elkommunikáltak egymással úgy, hogy az csak az említett forrásokra támaszkodva ordibáltak és káromkodtak, amint egy South Park szereplőhöz illik. Időnként a sorozat szereplőinek nevén szólították egymást.
