Végre valahára megjött a tavasz. Az udvarban minden kirügyezett, kizöldült a pár napja tartó kellemes melegben. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem késlekedhetek bizonyos kinti munkákkal, mert kezelhetetlenné válik a helyzet. Így aztán a hétvége kellékei a metszőolló, a létra, és a szoftver kódok lettek. Utóbbiakról kicsit később.
Szombaton zárás után átszaladtam B. barátomhoz, és elkértem a hosszú létráját. Az egyik legsürgetőbb feladat a ház falára felfutó glicínia megnyirbálása volt, aminek neki is láttam nagy intenzitással, akárcsak Gyurcsány a szociális kiadásoknak. A népiesen lila akácnak hívott növény indáit általában késő ősszel vagy kora tavasszal szoktam levágni, de ősszel rengeteg volt a meló, év eleje óta pedig szinte végig beteg voltam, és kevés dolog hiányzott kevésbé, mint egy hosszú létra végén a hideg szélben metszegetni. Most viszont végre itt volt a jó idő, a nyavalyám is alábbhagyott, és semmi sem akadályozhatott meg a metszésben. Sajnos, már így is le kellett vágnom egy csomó virágrügyet, de ha nem teszem meg, akkor a fal melletti járdára borul a dzsindzsa, és még az esőcsatornát is magával rántja.
Késő délután létrát váltottam, és megmekgájvereztem a folyosón a villanyt. Aki nem emlékezne rá, McGyver egy technikailag jól képzett szuperhős volt, aki szorult helyzetében egy cipőfűzővel, egy zseblámpa elemmel, két krumplival meg pár hasonló vacakkal meg tudott akadályozni egy világháborút, elhárítani egy atomrobbanást, vagy legalábbis megmenteni az elrabolt hősnőt. A folyosói világítással már sokat küzdöttem az utóbbi időben, és elhatároztam, hogy most nem kegyelmezek neki, átszerelem stabilra, mert a toldozások - foltozások nem segítettek. Ráment jó másfél órám, de végre sikerült megbízhatóan rendbe tennem.
Utána rohantam fel a céghez, folytatva a rendszer átgyúrást a számítógépeken. Nagyon utálom az ilyen fajta ténykedést, különösen azért, mert egy viszonylag egyszerű rendszerhez is 15 - 20 féle jelszó, telepítési kód kell legalább, de a mienk az nem éppen egyszerű. Számomra sohasem a rendszer bonyolultsága okozott gondokat, hanem fejben tartani, vagy megtalálni ezt a rengeteg kódot. No mindegy, azért elég jól haladtam a dologgal.
Ma reggel a szép napsütésre ébredve erős vágyat éreztem, hogy elinduljak egy kicsit kirándulni fényképezőgéppel a természetbe, de aztán meggyőztem magam. Elég erős a képzelőerőm, és magam elé vetítettem a hétfőt egy ilyen elbliccelt vasárnap után. Horror. Folytattam tehát a cégnél a rendszer átkonfigurálást, és nap közben még egy kicsit vagdalkoztam a kertben is. Így éjjel 11 órára a cégnél úgy összeállt a rendszer, hogy hétfő reggel üzemképes.
A kertben pedig felhalmozódott egy (vagy több) teherautóra való gally, száraz kóró, egyebek, amiket diszkréten el szoktam égetni kiszáradás után. Most azonban nem tudom, mihez kezdek a halmokkal, mert április 1 - től tilos ilyen hulladékot égetni a faluban. Valószínűleg majd megeszem. Régen, amikor fával tüzeltünk, a keletkező hulladék nagy részét el tudtuk tüzelni a kályhákban. Ezeket a gallyakat és nyesedékeket hiába próbálnám betuszkolni a konvektorokba. Most a faluban nagy a tanácstalanság, de talán majd kialakul valami.
