Az utóbbi években megszokhattuk, hogy az évszakok nem úgy működnek, mint régebben. Ez a tél is olyan semmitelen volt nálunk. Néhány napig volt igazán hideg, hó helyett főleg eső esett, és a gyorsan jövő - menő frontok késztettek bennünket állandóan arra, hogy az időjárásjelentéseket figyeljük. Nem mintha különösebben hiányoztak volna a nagyon hideg napok, mert itthon és a cégnél is horribilis gázszámlák keletkeztek a maximális takarékosság ellenére is. Gyerekkoromban nagyon szerettem a hideg, havas teleket.

A mostani hétvégére kellemes tavaszi időt jósoltak, és ez nagyjából be is jött. Elhatároztam, hogy a ház körüli giz - gazt fogom kicsit rendbeszedni, mivel november óta nem volt egy olyan szombat vagy vasárnap sem, amikor a céges melók és az időjárás egyaránt lehetővé tették volna a kinti munkákat. Azonban ismét benézett a ló az ablakon. Péntek délután egyik pillanatról a másikra teljesen leamortizálódtam. Első körben szúrni kezdett a torkom, hogy nagyon nehezemre esett megszólalni. Aztán hidegrázás, fejfájás, általános roszz közérzet tört rám. Úgy tűnik, hogy az influnza immáron harmadszor is rám támadt. Eddig képes voltam azért húzni az igát, legfeljebb éjszakánként nem maradtam mindig fent a cégnél. Most viszont éreztem, hogy totálkáros vagyok, így megkértem Gyurit, hogy a mai, szombati műszakra ugorjon be helyettem. Neki se volt tök egyszerű, mert a felesége dolgozott, ezért meg kellett szerveznie, hogy a gyerekek a nagyszülőknél legyenek. Ami azt illeti, sok hasznomat ma nem vette volna senki, mert csak néztem ki hülyén a fejemből. Az éjjel nem tudtam aludni, mert nem nagyon kaptam levegőt. Kínomban bekapcsoltam a tévét. Ebben a zombi állapotomban pontosan annyira degradálódtam szellemileg, hogy a debileknek nagy tömegben gyártott amerikai filmeket meg bírtam nézni. Amikor egészséges vagyok, akkor nagy részük annyira idegesít, hogy úgy sem tudom nézni őket. A nálunk levő kábelből pedig elsősorban ilyenek jönnek.

Reggelre azért valamelyest csilapodott a lázam, de a fejem most is zúg, érdemi munkát nem tudok csinálni. Ilyenkor idegesít, hogy felgyülemlik a sok tennivaló, aztán a jövő hétre ismét garantált a kapkodás meg a megfeszített munka.

Na mindegy,azt hiszem inkább visszafekszem, ezeken most hiába agyalgok.