A cégnél tárolt kacatok mennyisége ismét meghaladta a kritikus tömeget, ezért a mai napot rámolós nappá nyilvánítottam. Az év közi hajszában ritkán van arra lehetőség és főleg idő, hogy az elfekvő készleteinket átnézzük és szelektáljuk. Meló közben, ha valamivel nem tudunk hirtelenjében mit kezdeni, akkor általában csak belerakjuk egy dobozba, aztán megy a sufnik valamelyikébe. Van iratos, göngyöleges, nagy göngyöleges, használtcikk göngyöleges, szervizanyagos, állványos, csomagolóanyagos, és mindenfélés sufnink. Néha az az érzésem, hogy az egész bolt egy ilyen mindenfélés sufni. Iszonyú zsúfoltan vagyunk már, szinte lehetetlen az áruknak megfelelő elhelyezést találni. Arról nem is beszélve, hogy ha vendégeink jöttek, akkor régebben le tudtuk ültetni őket, és kulturáltan el tudtunk beszélgetni velük, mostanában már ez is egyre körülményesebb.
Szóval úgy gondoltam, hogy ma elég fonnyadt ügyfél forgalom lesz, és ez be is jött. Így csak páran zavartak meg bennünket a nagy bányászkodásban, illetve részesültek a feltárulkozó kupiból. Valamennyien nekiálltunk a káosz elhárításnak. Nóri és Kriszti a göngyölegraktárakat rámolták át, mi pedig Gyurival a szervizt néztük először át. Van itt jónéhány régóta elfekvő jószág. Röviden értékeltük, hogy melyik vár alkatrészre, melyik a gazdája megjelenésére (esetleg pénztárcástul), melyikhez kellene dokumentáció, és melyiket nyilvánítjuk menthetetlennek, melyiket ítéljük szerviz célú bontásra, és mi kerül kidobásra. Sokszor nehéz ám eldönteni, hogy mi történjen ezekkel a dolgokkal, mert ha egy régi berendezést javíthatatlannak nyívánítunk, és kidobjuk, vagy odaajándékozzuk valakinek, akkor biztos, hogy napokon belül kiderül róla, hogy abból tudtunk volna egy másik készüléket megjavítani.
Vagy találtam pl. vagy 30 darab számítógép tápegységet. Ezek egy része egyszerűen javítható lenne, ha valakinek egyszer lenne pár napja arra, hogy átvizsgálja és rendbetegye őket. A maradék pedig mehetne az elektronikai hulladék kategóriába. Bár, a hibás kapcsolóüzemű tápokból is ki lehet nyerni érdekes dolgokat, amikkel érdekes dolgokat lehet művelni :)
Az egész ügy persze a gazdaságosság kérdése körül fororg. Hajdanában azzal szereztem a cégnek hírnevet, hogy mindent megjavítottam. Messziföldről hordták ide a reménytelennek tűnő hangszereket, hangtechnikai dolgokat. Az volt a filozófiám, hogy nincs javíthatatlan berendezés, csak az a kérdés, hogy az embernek van - e ideje és kedve megismerni a készüléket, felderíteni a hibát, beszerezni hozzá az alkatrészt, majd sütkérezni az elismerésben. A '90-es évek elején ezt a munkát még nagyon szépen meg is fizették, cégünk bevételének igen jelentős részét a szerviz hozta.
Manapság már egy drága készülék javíttatását is háromszor meggondolja a tulaj, mi pedig kénytelenek vagyunk a szervizzel töltött órákat elég magas díjjal számolni, hiszen nem a hasunkat süttenénk a szervizfeladatok ellátása helyett, hanem a kereskedelmi ügyek intézésével, amiből szintén van bőven. Na és természetesen a bő lére eresztett ostoba bürokráciával, amit valamennyien rendkívüli módon utálunk, de egyre több, és ráadásul nem hozza, hanem viszi a pénzt. Amúgy a szerviz óradíjunk még mindig töredéke a Budapesten szokásosnak, de némelyik ügyfelünknél még ez is kiveri a biztosítékot. Az a szokásom, hogy évente a közeli autószerviz díjaihoz igazítjuk az óradíjunkat. Idén már elmaradunk tőlük kb. 20%-kal. Nem nézzük le az autószerelők munkáját, hiszen egy jó szakember nagy kincs az autós szakmában. De nem tudom, mit szólnának ezek a szakik, ha 1000 oldalas angol nyelvű dokumentációk tömkelegét kellene átolvasniuk mindenegyes készülékhez, szoftverekben, hardverekben, zenében, finommechanikában, meg még még ki tudja miben, rettenetes ismeretekkel kéne rendelkezniük, ami feljogosítaná őket egy ilyen spéci melóra. Mi persze szeretjük ezt csinálni, de nem bánnánk, ha meg is lehetne belőle élni. Miért van az, hogy bár az egész országban, sőt külföldön is elismerik a szerviz és support tevékenységünket, ennek az árát (legalábbis a magyar ügyfeleink) nem képesek megfizetni? Gyakran előfordul, hogy meghallva a javítás várható összegét, inkább valami "haverhoz" vagy tévészerelőhöz viszik a hangszert. Sovány vigasz, hogy utána rendszerint úgyis nálunk kötnek ezek ki, de immáron nagyon komoly problémákkal, mert aki nem vágja ezt a technológiát, az óhatatlanul kárt okoz a készülékekben.
