Ma eszembe jutott egy régi nyári délután. Olyan 9 - 10 éves lehettem. Bátyámmal valamit kint ügyködtünk az udvaron, amikor püffögő - durrogó hanggal megállt előttünk egy orosz katonai teherautó. Ezen önmagában nem nagyon lepődtünk meg, mert a pár kilométerre levő andráshidai repülőtéran orosz katonák állomásoztak ("ideiglenesen", kb. 35 évig), és elég sűrűn furikáztak felénk. Nagy ronda autó volt, a típusára már nem emlékszem. Már akkor se számított korszerűnek, lehet, hogy a világháborút is megjárta. Négy - öt katona ugrott le a kocsiról, körülötte tipródtak, hangosan vitatkoztak valamin. Aztán megláttak bennünket, és elindultak felénk. Az egyik tiszt forma valami pénzt lobogtatott, és az magyarázta, hogy "benzin, benzin", és közben a szomszéd közeli garázsa felé mutogatott. Kézzel - lábbal elmagyaráztuk neki, hogy nincs itthon a szomszéd, nem tudunk nekik benzint adni. Ekkor odajött hozzánk még két katona és ismét élénken vitatkozni kezdtek. Aztán a tisztenek felderült az ábrázata, megpillantott ugyanis az udvarunkon egy bádog öntözőkannát. Arra mutogatott, egyértelműen jelezve, hogy az kell neki. Gondoltam, biztosan elmennek a kannával gyalog a reptérig, és abban hoznak benzint. Sok variáció nem volt, az oroszokkal nem volt szokás ellenkezni, átadtuk a kannát. De csak az út szélén álló karos kútig mentek vele, és jól megtöltötték, majd mentek az autóhoz. Lacival értetlenül néztük a dolgot. Azt gondoltuk, hogy félreértettünk valamit, és csak a hűtővizük folyt el. De nem, a szovjet hon dicső védelmezői a benzintankba öntötték a kútvizet, és ezt még egyszer megismételték, majd visszahozták a kannát, még szpasszibáztak is hozzá. Aztán viszzakászálódtak az autóba, illetve a platóra, és többszöri sikertelen indítás után elindult a motor. Borzasztó hangja volt, rettenetesen füstölt, és csak lépésben ment, de ment. Sokáig emlegettük az esetet. Nem tudtuk eldönteni, hogy a tank mélyén maradó benzin szintjét emelték - e így meg, vagy pedig olyan volt az autójuk, hogy benzin tartalmú vízzel is képes volt eltöfögni?
Az eset az Indexen közölt Egely - interjú kapcsán jutott eszembe: