A húsvét most is úgy csördült a nyakamba, mint az utóbbi években. Se fizikailag, se szellemileg nem tudtam felkészülni. Csak úgy hirtelen húsvét lett. Az utóbbi időben elég sokat betegeskedtem, ráadásul most már itt van az allergia is újra. Amennyire vártam már a tavaszt, ez annyira nem hiányzott. De még valami megfázás utóhatása is bennem bujkál, meg a dög fáradtság, kialvatlanság. Ebben a pár napban próbálom hát alacsonyabbra venni a fordulatszámot, és csak annyit melózni, amennyi feltétlenül muszáj. Bármennyire hiányoznak is a szeretteim, most nem megyek el sem Pestre, sem Bálványosra, mert az autózás is fárasztó. Nézek ki hülyén a náthás fejemből, bambulok, ráz a hideg, ilyenkor az ember nem csak saját testi épségét veszélyezteti, ha vezet.
Idén a húsvét vasárnap pont április 4-re esik, amit hajdan felszabadulásunk dicső évfordulójaként ünnepeltünk. Nekem ezt a dátum mást is jelent. 1996-ban kirabolta egy fickó fegyverrel az üzletet. A dologról egy éve már írtam itt.
Az MTI egy olyan hírt adott át az esetről a sajtónak, melynek a közléséhez nem járultam hozzá, ezért talán úgy gondolhatták, hogy ki is tekerhetik egy kicsit. Megmondom őszintén, hogy mindig is fáztam a sajtótól, mert korábban szinte minden nyilatkozatból, interjúból valami olyant facsartak ki, ami később visszaütött. Ha nem is nevezném hazugságnak minden esetben a megjelenő végterméket, ügyes vagdosással, részletek átcsoportosításával, kihagyásával nagyon nagy bajokat tud okozni egy megfontolatlan riporter vagy szerkesztő. Hányszor előfordult, hogy megjelenés előtt kértem egy előzetest egy adott cikkről, amit szinte mindig "elfelejtettek" átküldeni. Ilyen szempontból az internetes kommunikáció elterjedése egyértelműen jó hatással van, mert a központi, nagyon látogatott és olvasott média a különféle fórumokon, blogokon keresztül meglehetősen erős kontroll alatt áll. Így saját megbízhatóságukat és ezáltal reklámbevételeiket kockáztathatják, ha valótlan, vagy félrevezető információkat tesznek közzé. Mondhatjuk persze, hogy ugyanakkor a netes kommunikáció egyben a kacsák, hoaxok melegágya. Ez is igaz. Meg kell tanulnunk olvasni a bitek között.
Hogy valami pozitív dolgokról is szó essék: a múlt héten Ági és Balázs beszaladtak Szombathelyről hazafelé jövet hozzám egy pár percre, így végre láthattam a két kis srácot.
Sajnos, akkor is göthös voltam, ezért nem nagyon tudtam kedvemre megnyomorgatni őket, de ugye értitek, hogy ez nehezemre esett? Huni már abban a korban van, hogy sok érdekes dolgot lehet neki mutogatni, minden érdekli, mindenre figyel. Kár, hogy nincsenek közelebb, mert igaz ugyan, hogy időm az soha sincs, de azért pótnagypapai teendőkre, játékra, sétára, egyéb "nagyfiús" elfogalaltságokra nagy kedvem lenne Huni barátommal. Nimród is nagyon szépen fejlődik, egyre ügyesebb, és nagyon vidám kis kölök. Látva őket még jobban beindulnak bennem azok a gondolkodási gépezetek, melyek azon munkálkodnak, hogy miként tudnék rajtuk, meg a szüleiken segíteni. Olyan gyorsan nőnek, nem szabad hagyni, hogy gyerekkorukra rányomja a bélyegét ez az otromba, és nehezen oszladozó gazdasági válság. Nem arra gondolok, hogy aranyból készült játékokkal kellene elárasztanom őket, hanem valahogyan abban segíteni, hogy minél több időt lehessenek a szüleikkel. Akik, hozzám és sokakhoz hasonlóan a robot és a fáradtság örvényeiben pörögnek.
Visszatérve az 1996-os rablásra. Sokszor elgondolkoztam, hogy ez az egyik legnagyobb csapás volt, ami ért. Mennyivel könnyebb lenne most, ha akkor az nem következik be? Minden bizonnyal nem egzisztenciás problémák megoldása körül forogna most az életem. De hát az "akkor" és a "ha" körüli spekuláció már teljesen felesleges. Ez van, innen kell továbblépni.
