Kinek mi jut eszébe április 4 - ről? Nekem még eszembe jutnak az álságos ünneplések, mikor gimnazistaként kitereltek bennünket valamelyik térre, vagy betereltek bennünket a moziba, ahol kulturált körülmények között hallhattunk verseket és szavalókórusokat a hősi szovjet hadseregről és Leninről, miközben mi rendetlenkedtünk, a lányokat idegesítettük, vagy hifi erősítőkről és zenekarokról pusmogtunk.
Számomra az április 4 - nek van egy csúfos emléke is. 1996 április 4 - én jött be egy fegyveres rabló a boltba, és tette magáévá az összes készpénzünket. Emlékszem, amikor először kimentem a matatást hallva az eladótérbe, és megláttam a maszkos fickót, elröhögtem magam, azt gondoltam, valami április tréfa. Szoktak hozzánk mindenféle érdekes alakok járni, teljesen belefért ez is. Még amikor rám fogta a pisztolyt, és fél méterre az orromtól tartva a kasszát követelte, akkor is azt mondtam neki, hogy ne szórakozzon, vegye le az álarcát, és mondja meg, hogy valójában mit is akar. Annyira abszurd volt, hogy valaki pont a mi kis falusi üzletünket akarja kirabolni. De a fickó egyre idegesebb lett, láttam komolyan gondolja. Visszahátráltam az ajtóba, bevágtam az ajtót az orra előtt, és odakaptam egy rövid alu létrát, ami kéznél volt, azzal támasztottam ki, azt gondolv, hogy még ha szétlövi az ajtót, akkor se nagyon tud bejönni.
Azonnal a telefonhoz kaptam, és hívtam a rendőrséget. Végtelen hosszúnak tűnt, amíg a vonal másik felén megértették, nem kamuzok. Azt kérte az ügyeletes, maradjak, ahol vagyok, küld egy kocsit. Közben hallottam, hogy a másik helyiségben matat a fickó, meg gondolom, ő is hallhatta a telefonbeszélgetést. Azt is hallottam, mikor a külső ajtót becsukta maga mögött. Óvatosan kinéztem az eladótérbe, nem volt már ott. Rögtön a pénztárgéphez futottam, de láttam, hogy ahhoz nem nyúlt. Csak váltópénz volt benne, pár ezer forint. A villám akkor csapott le rám, mikor felfedeztem, hogy eltűnt két pénzes doboz, amiket egy meghatározott helyen tartottunk, és ennek az embernek tudnia kellett, hogy hol keresgéljen, különben ennyi idő alatt kizárt, hogy rábukkanjon. Rettenetes mérges lettem. Közben megjött a kolléganőm a postáról, nem akarta elhinni, hogy mi történt. Én kifutottam az utcára, nézegettem, hátha látok valakit. De sehol senkit. Aztán végtelenül hosszú percek következtek, kábé 20 perc múlva megérkezett 3 - 4 szirénázó rendőrautó. Mint kiderült, jött volna egy korábban is, de még a városban összeütközött egy Wartburggal, ezért késett a brigád.
Aztán következett a helyszínelés, mindenki kikérdezése, ezerszer. A polgármesteri hivatalban állított fel a rendőrség stábot, onnan irányították akkor még "forró" nyomon a nyomozást. Annyi kiderült, hogy többen is látták a fickót szaladni lefelé, vagy a rét, vagy a vasút felé. Úgy tűnt, hogy gyalogosan futott be Egerszegre.
Nagyon megalázó módon hamar kitalálták, hogy biztosan én nyúltam le a pénzt, és próbálom rablásnak feltüntetni. A rendőrök nem is titkolták, hogy ez a fő csapásirány, de néhány tény ellentmondott ennek, és azért próbáltak kutakodni. A forró nyom egyre hűlt, de időnként felcsillant valami remény, egy szemtanú, vagy egy apró nyom. Majd egy hónap elteltével azt a belső információt kaptam, hogy tudják már, ki volt az elkövető. Rögtön bevágtam magam az autóba, és berohantam a kapitányságra, kerestem a nyomozást vezető fiatal tisztet. Mondták, hogy ne keressem, áthelyezték. Ezzel aztán az egész nyomozás ahogy volt, le is zárult. Kaptam róla egy jegyzőkönyvet, és kész.
Az volt az egészben a rettenetes, hogy nem szoktunk sok pénzt a cégnél tárolni, de akkor amiatt volt ott pénz, mert épp a frankfurti vásárról érkeztünk pár nappal korábban vissza, és egy barátom, akivel együtt voltunk ott, rendelt egy hangszert. Azt csak utánvéttel tudtuk lehozatni, és muszáj volt összeszedni minden zsetont és az üzletben tartani, mire megjön a futár. Bármi mást elvitt volna az illető, a biztosító a nyomozás befejezése után rendezte volna a kárt, a készpénzre viszont semmit nem kaptunk, mert arra nem lehetett kiterjeszteni a biztosítást.
Akkoriban nem volt még folyószámla hitelünk sem, tehát anyagilag befuccsolt a cég. Úgy tudtam a likviditást fenntartani, hogy innen - onnan kölcsönkéregettem pénzt, nagyrészt uzsora kamatokra. Akkor még bíztam benne, hogy meglesz a tettes, és valamilyen mértékben talán a pénz is. Egyik uzsorakölcsönből a másikba estem, aki volt már ilyenben, az tudja, hogy ez mit jelent. Ráadásul a bolt 3 hétig jóformán mindig zárva volt, mert folyton faggattak bennünket a polgármesteri hivatalban, vagy a rendőrségen. Tiszta ideg voltam, közben meg hallottam, amint a falusiak pusmognak a hátam mögött, sőt, nyíltan a szemembe is mondta valaki, hogy tudják, én loptam el a pénzt. Na, ezt az érzést megint nem kívánom senkinek.
Közben apám is egyre rosszabbul volt a kórházban, de akkor még felfogta, hogy mi történt velem, és a szobatársai között is beszédtéma volt. Szegénynek potyogtak a könnyei, annyira bántotta, hogy nem tud segíteni, és betegen, elesetten fekszik.
Akkoriban azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet. De aztán lett még bőven.
