Ma este fél kilenc körül elszaladtam haza vacsorázni, mikor fölhívott egy ügyfél. Ez az ember emlékeim szerint még sohasem volt az üzletben nyitva tartási időben, többnyire az éjszakai kuncsaftkört gazdagítja. Kiírta a számot a telefon, de valahogyan nem voltam nagyon vevő az esti agyalgásra, ezért úgy vettem fel a telefont, hogy "Tessék, orvosi ügyelet, mi a panasza?".
Az ember a meglepetés legcsekélyebb jele nélkül válaszolt:
"Jó estét doktorúr, a pszichiátriáról hívom. Egyik betegünknek az a rögeszméje, hogy RCA kábellel akarja megfojtani magát. De nem tudunk neki adni, mert hogy nincs. Kiküldhetném most az üzletbe ilyen kábelért?"
A társalgás ebben a stílusban folytatódott tovább, miközben a kenőmájassal megkent kenyeremet eszegettem.
Ha ez nem 17 éve menne így, még talán röhögni is tudnék rajta.