BagodTimes

A tegnapi Hunorkás vigasságok után jól kirötyögtük magunkat a fényképeken. Ha esetleg túlzónak találtátok volna, hogy Hunort Bálványos uralkodójaként tituláltam, mellékelek egy verset, ami talán magyarázatul szolgál. Egy vers a rengeteg közül, amiket anyám fejből elmondott bármikor. Nem tudom, Ági ismeri - e, de pontosan érteni fogja:

Mécs László: A királyfi három bánata


Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy siró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot keritett,
aranyos palástot vállamra teritett,
fejem fölé égszin mosolygást deritett.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, fõzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szive ment elõttem elõre követnek.

Amig õ van, vigan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja õket látni?

A másik bánatom: hogyha õ majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem igy is kevés volna.
Hogyha a föld minden szinmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Váratlanul hivatalos magánlátogatásra érkezett Bagod Citybe I. Oroszi Hunor, Bálványos uralkodója. Elkísérte udvartartása is, akik megfelelő biztonsági intézkedéseket is foganatosítottak a vendég számára.

Az uralkodó látogatását a Syncopa Bt - ben kezdte, ahol az összegyűlt hallgatóság előtt rövid expozéban fejtette ki a súlyos gazdasági helyzet jelenlegi állását, és rámutatott a kiváltó okokra is:

Ezekután a vendéglátók körbevezették a cég termeiben. I. Hunor érdeklődéssel próbálta ki a számítástechnikai berendezéseket.

Közismert zenei érzéke megmutatkozott a dobfelszerelés kipróbálása során.

A rövid látogatás a helyi Vénusz vendéglőben megrendezett munkavacsorával ért véget, ahol I. Hunor és kísérete támogatásáról biztosította a Syncopa dolgozóit és egész Bagod lakosságát. Elismerően szólt a  Syncopa 2008 - as eredményeiről és a husi falatkákról, meg a hasábkrumpliról. Végül az uralkodó és a vendéglátók közös nyilatkozatot fogadtak el, miszerint a feri nem frankó.

A magasrangú delegáció az esti órákban visszaindult a bálványosi birtokra.

Jó 30 évvel ezelőtt, mikor egyetemi előfelvételisként Tápiószecsőn katonáskodtunk, volt ott a "bázis" mellett egy másik, még jobban bekerített alakulat, egy büntető zászlóalj. A mi laktanyánkat a felületes szemlélő valami főiskolai campusnak nézhette a sok zölddel és a sportpályákkal, akkoriban az egyik legjobban felszerelt katonai bázis volt. A szívatás nem ebben rejlett. De a büntető zászlóalj még a magas kerítések mögül bekukucskálva is rettentő ocsmányul nézett ki. Lepusztult épületek, sáros (vagy poros) udvar, fegyenceknek kitalált napirenddel. Mi akkor kerültünk néha kapcsolatba a "rabokkal", amikor őrszolgálatot adva nekünk kellett élesre betárazott géppityuval kísérgetni őket, vagy felügyelni rájuk, ha dolgoztatták őket. Elvileg tilos volt szóbaelegyedni velük, dehát ha nem volt ÜTI a láthatáron, mi azért dumálgattunk. Betartva a biztos távolságot, mert időnként előfordult, hogy a felügyelő katonáktól elragadták a fegyvert, és az éles lőszerekkel együtt leléceltek. Elég kemény fiúk voltak oda bezárva.

Emlékszem egy nagyon hideg januári napra, amikor másodmagammal kísértünk ki három őrizetest a laktanya melletti útra. Az volt a feladatuk, hogy a kőkeményre fagyott földben kiássák az elfagyott vízvezetéket. Brutális meló volt, azt elmondhatom. Mi csak fáztunk, mint a jónyavalya, ők meg verték szét egymás után a csákányokat a szikla kemény talajt csapkodva. Lassan haladtak. Időnként megálltak rágyújtani, ami szintén tilos volt, de most még az arra őgyelgő tisztek is elfordultak inkább, hagyták őket bagózni. Ilyenkor a "benti" állapotokról faggattuk őket, mármint hogy milyen az élet a büntető zászlóaljnál, meg mivel lehet kiérdemelni az oda való bejutást. Az egyik srác aztán elmondta, hogy ez szerinte egyáltalán nem veszélyes, volt ő már futkosón is. Mi azt hittük, hogy ez a hely is futkosó. Felvilágosított bennünket, hogy itt nem MINDIG kell futólépésben haladni, de Pesten, ott nagyon durva volt, az tényleg kemény hely. Szóval a futkosó egyik fő jellemzője, hogy az ott büntiben levő elitéltek csak futva közlekedhetnek, nincs normál járás.

Az jutott eszembe, hogy nekem itt sikerült a maszek, külön futkosómat megalkotni saját számomra, meg a munkatársaimnak. Mindig lótva - futva zajlik az életünk, ha megállunk, akkor is csak egy lélegzetvétel erejéig. A mai nappal ismét beindult a verkli. Ha lelassulsz egy kicsit, azonnal büntetést kapsz. Aztán sose szerelsz le :)

Így év elején az ember általában számot vet az elmúlt esztendő dolgairól. Mit lehetett, vagy kellett volna másként csinálni, vagy mit lehet változtatni a dolgokon egy új év kezdetén. Ágival is sokat beszélgettünk arról, hogy megéri - e a sok gürizés, illetve mi lehetne az előrelépés.

Mivelhogy nálunk is, náluk is nyikorog a mókuskerék csapágya. Vagyis olyan tempóban tekergetjük jól nevelt mókusok mintájára, hogy csapágyas lett, és ilyenkor a nyikorgás mindig arra figyelmezteti az embert, hogy hátha szétesik a szerkezet. Kedvenc mókuskerekünk, amit ezerrel tekerünk megállás nélkül, abban bízva, hogy ez így jó és majd meglesz az értelme. Aztán többnyire csak a szétszakadás jön. De hogy miért is van ez így, arra lássuk az általam sok éve kidolgozott és folyamatosan csiszolt Alternatív Közgazdaságtant.

1. Főtétel: Magyarország a mazochisták paradicsoma. A külföldi ismerőseim azt hiszik, hogy itt mindenki workoholista, vagyis munkamániás. Legrosszabb álmaikban sem gondolják, hogy a megélhetésük miatt güriznek itt ennyit a népek. A mazochisták persze tobzódhatnak, dehát azért a nép többsége mégsem ennyire perverz.
2. Főtétel: Magyarországon vállalkozni annyit jelent, hogy megtaláltad az utat saját magad kizsákmányolására. Amikor a munkásaidat szabadságra, betegszabira küldöd, te akkor is lótsz - futsz, dolgozol, nincs éjjeled, nincs nappalod, megszűnnek az ünnepek, megszűnnek a baráti kapcsolatok, hamarosan olyan leszel, mint a poshadt citrom. Ha nem bírod már az igavonást, és pl. nem nyitasz ki karácsony Szenteste, akkor megkapod már, hogy "nézd a büdös vállalkozó megszedte magát, már ki se nyit!". És ezt terjesztik utána széltében - hosszában.
3. Főtétel: azt még a törvényalkotók is elismerik, hogy itt a jogszabályok maradéktalan betartása lehetetlen. Egy kisvállalkozásra ugyanúgy millió jogszabály, törvény, rendelet és előírás vonatkozik, mint egy nagyra. A kisvállalkozó tehát egyben munkaügyis, pénzügyes, személyzetis, marketing menedzser, jogász, könyvelő, logisztikai és informatikai zseni, biztosítási szakértő, fogyasztóvédelmi felelős, meg sok minden. Egy személyben felel több mázsa jogszabály betartásáért, és ő felel az alkalmazottai disznóságaiért is. Ebből mindjárt következik, hogy ezek mellett érdemi munkát nem tud már végezni, hanem annyi alkalmazottat kell tartania, amennyi ezt a sok improduktív hülyeséget engedi elvégezni. Az ő munkájukat persze aprólékosan irányítani és ellenőrizni kell. Elvileg tehát az 1-2 embert foglalkoztató cégek eleve életképtelenek.

Ezek után persze felmerül, hogy egyáltalán miként lehet életképes vállalkozást üzemeltetni. Van néhány séma.

• tisztán gengszter módszerekkel. (Prostifuttatás, uzsorázás, védelmi pénzek szedése, bankrablás, egyéb máshova nem sorolható tevékenység)
• gengszter módszerekkel, de fedőcéggel, vagy fedőcégekkel (ha nem tudod, hogy a konkurenciád kisebb forgalom mellett miért virágzik olyan nagyon, nagy valószínűséggel ott dohog mellette egy pénzmosoda)
• tiszta melóval, jogkövető magatartással, de éjjel - nappali megfeszített gürivel. (Vigyázat, ez veszélyes az egészségre!)
• tiszta melóval, de valami EXTRA NAGY PROFITOT termelve, valami szuper ötletre, spéci saját termékre alapozva. Ez csak igen rövid ideig működhet, mert ha van valami zseniális ötleted, amivel egyedülálló vagy, és rohannak a nyakadba a vevők, akkor egy hét múlva már ezer hasonló profilú cég vesz körül, akik mind olcsóbbak lesznek nálad.
• valami undorító melót bevállalva, amihez senkinek se fűlik a foga. Ez meg már gyomor kérdése is, mert azért pl. a szippantásban rejlő profit igen nagy, mégse telített a piac :)
• külföldi ügyfélkör felé nyomulni spéci termékkel, lehetőleg kint bejegyzett céggel, mert mindenhol kisebb az adó, mint nálunk.

Akkor felmerül a kérdés, hogy nem érdemesebb - e elmenni alkalmazottnak inkább? Lássuk a lehetőségeket.

• jól fizető, nagy nevű multicég. Vannak ám elvárások, ha tényleg jól akarsz keresni: egy - két diploma, pár nyelv ismerete (nem nyelvvizsga, hanem nyelvtudás), hajlam a kreatív rabszolgamunkára, a korlátlan túlmunkára, hétvégi "csapatépítő tréningek" lelkes látogatása. A szolgálati kocsit azért kapod, hogy rohangálj vele, a telefont pedig azért, hogy éjjel kettőkor is elérhető legyél. Ha jól nyomulsz ebben a környezetben, akkor feljebb is juthatsz, de ehhez intenzív könyökmunka kell, különben a kollegáid fúrnak meg.
• közalkalmazotti státusz. Rendszerint ez is speciális végzettséget igényel. Bár töbnyire emberekkel kapcsolatos munkakör, de elég nyugis. A bérezés lájtos, lehet néhány kedvezmény, de ezeket egyre jobban szűkítik. A legtöbb helyen iszonyú lassan lehet előbbre jutni.
• telefonos ügyfélszolgálatos, üzletkötő, rábeszélőember. Csak vastag arcbőrrel és kötél idegekkel lehetsz eredményes, és el kell viselned, hogy az emberek nagy része már a munkád említése után utálni fog. Annál inkább, minél agresszívebben nyomuló cégnél vállalsz melót. Persze annál többet is keresel.
• sofőr, futárszolgálatos, stb. Ezek a munkák kiválóak azoknak, akik nem szeretnek sose otthon lenni. Egy kamionsofőr pl. egész jól tud keresni, ha kétszer annyit vezet, mint amennyit hivatalosan mehetne, és a családja ritkán látja. A többi szállítmányozó meló is igen stresszes.

Az alkalmazotti jogviszony velejárója, hogy ha jó esetben bejelent a munkáltatód, akkor se a teljes fizudat fogja, és ha táppénzre mész, vagy eléred a nyugdíjat, akkor lesel, hogy most mi van. De közben is érhetnek meglepetések, amikor pl. szeretnél egy hitelt igényelni. Aztán ugye tök mindegy, milyen munkaszerződésed van, akkor dob ki, vagy szünteti meg a cégét, amikor ő azt jónak látja. Tömörülhetsz szakszervezetbe, de a multi ezt nem engedi, kisebb cégnél meg nem tudsz. Egyébként is a szakszervezetek nem mindig a te érdekedben fognak fellépni.

A vállalkozói és az alkalmazotti státusz között van persze még több nagy különbség is. Egy vállalkozó azért saját maga optimalizálhatja az időbeosztását, ami ettől persze még lehet brutális. Továbbá maga hozhat döntéseket. Sokak számára ez a legvonzóbb az egészben. Az megint egy másik kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben rossz és mégrosszabb között dönteni nem éppen felemelő élmény, és a hibás döntéseket az ember utólag nem tudja magán kívül senkire se kenni.

Mi hát a megoldás? Továbbra is a régi recept. Élni a multimilliomosok kicsit unalmas, de nyugodt életét. Beteszel 100 milliót egy évre lekötve, 12 - 15 milát kiveszel év végén kamatként, aztán szerényen beosztod, és csendben, visszahúzódva éldegélsz.

Bármennyire is kívánta volna testünk - lelkünk még a pihenést, ma nekiugrottunk a cégnél a leltározásnak. Szeretnénk az egész cirkussszal 6 - ra készen lenni, hogy ki tudjunk nyitni. Addig azonban még rengeteg meló áll előttünk. A készletnyilvántartó rendszerünk alapján csaknem 5000 tételt kell végignyálaznunk, és bizony elég sok esetben vannak eltérések a papírformához képest. Az a szerencse, hogy némi tanakodás és az árumozgásokat kísérő bizonylatok áttanulmányozása után általában kiderül, hogy hol került hiba a rendszerbe. Néha valamennyiünk megfeszített koncentrálására és együtt gondolkodására van szükség, hogy egy vagy több év távlatából kiderítsük, melyik nagyker hibázott, melyik ügyfelünk kavart, vagy éppen mi voltunk trehányak valamilyen bizonylatolásnál.

A leltározás persze csak egy momentuma az új üzleti év megkezdésének. Nagyon sok mindent kell most intéznünk, illetve ki kell találnom sok mindenben a 2009 - ben követendő irányt. A jelenlegi gazdasági helyzetben nemhogy iránypontjaink, de még a durva tájékozódáshoz elégséges segédeszközeink sincsenek. Utálok vaktában menni a nagyvilágban, de most ez zajlik. Sovány vigasz, hogy mindenki nagyjából ezen a szűkülő, beteges piacon működik a konkurens cégek közül is. Mindig akkor szoktak eldurvulni a dolgok, amikor lerohad a piac.

Dehát ez van. Azon kívül, hogy tesszük a dolgunkat legjobb lekiismeretünk és tudásunk szerint, sokat úgysem tudunk csinálni. Majd csak lesz valahogy.

December 31-re nem hívtam be a kollegákat, megpróbáltam magam tartani a frontot délelőtt. Ez nem volt túl jó ötlet, mert pattogtam itt egyedül, mint a nikkelbolha, és legalább ötször hívtam Nórit telefonon, hogy mit hol találok, meg miként kell bizonyos adminisztrációkat megcsinálni. Mert az év utolsó napján természetesen extra dolgokat kértek a vevők, extra megoldásokkal. Dél körül még berohantam a bankba is, meg elintéztem dolgokat Egerszegen, pl. vásároltam néhány holmit.

Délutánra és estére már csak némi adminisztráció maradt, meg számolgatások, értékelések. A cég forgalma a 2007 - es mélyponthoz képest elég komoly (kb. 20%) növekedést mutat. Ennek akár örülhetnénk is, de ha normálisan működő céget képzelünk magunk elé, akkor duplájára kellett volna növelnünk a forgalmunkat, így lehetnének normális bérek, normális üzlethelyiség, működő weboldal, stb. Persze mindez csak ugyanekkora létszámmal képzelhető el, mert embert felvenni még akkor is nagyon nehéz lenne. Akkor viszont még több lenne az egy főre rászakadó munka. Circus viciosus.

Az év értékelése során elmondhatjuk, mik voltak a negatívumok, meg nem valósult dolgok, és mik voltak a pozitív, sikeres dolgok. Lássuk:

2008 - ban sem sikerült

• kitatarozni az üzletet
• rendbehozni a lakást, megcsináltatni a tetőt és a csatornát
• lecserélni szegény Skodát valami olyan autóra, amivel tuti eljutok A - ból B - be
• lecserélni a Berlingót egy kicsit hosszabb autóra, hogy beférjenek az új digi zongorák
• venni egy GPS-t, ami azért néha igen jól jönne, mikor az ember rohan
• venni egy biciklit, ami a ramaty fizikai állóképességemet és a közérzetemet javíthaná, és még benzint is lehetne vele spórolni :)
• venni egy motoros fűkaszát a dzsindzsa elhárításhoz
• megújítani a weboldalt
• elmenni a céggel nyaralni
• egyáltalán szabadságra menni
• Áginak és Bencének segíteni, hogy könnyebben vergődjenek kicsit előbbre
• az inga projektet tető alá hozni. Na, ez a legnagyobb gáz, mert ha összejött volna, akkor a lista előző pontjait törölhetnénk.

2008 - ban sikerült

• bekerülni néhány komoly tenderbe
• megoldani nagyon nyakatekert és "minden ellenünk jött össze" helyzeteket (pl. Madách színház - József előadás, Triangulum rádió, Gödöllői színház, stb.) Igaz, hogy ezekből szépszerivel nullszaldósan keveredtünk ki, de úgy érzem, a cégünk iránti bizalom megmaradt, teljesítettük, amiket vállaltunk.
• venni egy notebookot, elsősorban az inga projekthez, de más célokra is bevetettük már.
• megtanulni újra programozni Visual Basic és Visual C++ alatt, vagy legalábbis elég alaposan beletúrni a Visual Studióba. Egyértelműen egész ember kéne erre is.
• kirándulni Bencéékkel Klagenfurtba
• Vas Csaba felé rendezni a restanciánkat. Ez nagyon fontos, mert Csabának az "anyegin" felül is rengeteggel tartozunk, csak győzzük majd megszolgálni :)
• egybetartani a céget. Csabán kívül Olasz Karcsinak köszönhetünk még nagyon sokat ebben.

Köszönetet mondok a fentieken kívül:

• Borikának, Bencének, Rékának, Áginak, Balázsnak, Hunornak, hogy a nehézségek közepette erőt adtak, felvidítottak
• Nórinak, Gyurinak, Krisztinek, hogy erő feletti teljesítményt produkáltak, és zokszó nélkül bírták, mikor időnként dinka főnökük voltam
• Lalinak, hogy soron kívül megcsinált nekünk egy halom mindenfélét, meg sokat segített
• a sok kedves barátnak, akik néha egész váratlan módon, de így vagy úgy, átsegítettek minket nehéz problémákon
• azoknak az ügyfeleinknek, akik hűségesen kitartottak mellettünk az elmúlt évek nehéz időszakában is, és nem csábultak el a csapból is folyó reklámoktól
• azoknak a nagykereknek, kereskedő partnereknek, akik szuper korrekt és segítőkész módon bántak velünk, tudván problémáinkról és fontosnak érezve, hogy segítsenek nekünk.

Nem mondunk köszöntetet 2008 - as ténykedésük alapján:

• ferinek és kormányának
• a bankoknak és biztosítóknak
• a közüzemi szolgáltatóknak
• a pénzügyi válság kirobbantóinak
• azoknak a törvényhozóknak, akik nem tudnak más alternatívát kiagyalni, mint a munkával szerzett jövedelmek megcsapolását
• azoknak a konkurens kereskedőknek és nagykereknek  akik semmiféle etikát nem ismerve rugdossák a másikat fentről, lentől, oldalról. Majd rájönnek.
• azoknak a "kedves" vásárlóinknak, akik azt gondolják, hogy a vásárlás eszköz szadista hajlamaik kiélésére

Amúgy mindenkinek BÚÉK!

Az évnek olyan kifulladós - lihegősen lett vége, mint amilyen az egész volt számunkra. 6 - kor még baromira nem akartak távozni a kedves ügyfelek, 7 - re viszont asztalfoglalásunk volt Egerszegen a Robinsonba. http://www.robinsonpub.hu

Aztán ha az utolsó pillanatban is, de azért mindenki odaért. A Syncopa szűk csapatán kívül Mónika, Gyuri felesége is velünk tartott, és sikerült elcsalogatnunk Olasz Karcsit, és feleségét, Piroskát is. Szívesen láttunk volna még sok kedves vendéget, legfőképpen Vas Csabát, talán majd egyszer arra is mód lesz, hogy egy nagyobb bulit csapjunk. Most a feladat az volt, hogy az egész évben megfeszített rugóként működő cég egy kicsit kilazuljon, és végre tudjunk kötetlenül, felszabadultan beszélgetni.

Az este valóban nagyon kellemesen telt, dehát a társaságot ismerve nem is volt sok esély másra. Szerencsésnek tarthatom magam azért, hogy nagyon belevaló, lelkiismeretes kollegák vesznek körül, olyanok, akikkel szívesen töltöm a ritka szabad órákat is együtt. Finom és bőséges volt a vacsora, és a borozgatás közben előkerült sok jó sztori, sokat röhögtünk.

Feltűnő volt viszont, hogy a vendéglőben viszonylag kevesen voltak, és Egerszeg többi vendéglátóhelye előtt is vészesen üresek voltak a parkolók. Máskor ilyenkor év vége felé dugig szokott lenni minden étterem, bár, kocsma, vendéglő. Úgy látszik, idén kevesebb társaság, cég csinált év végi bulit szilveszter előtt. Nem csoda. Egerszeg gazdaságilag romokban hever, a munkanélküliek nem szoktak tömegesen vendéglőbe járni, és azoknak sincs túl jó kedvük akiknek a fejük felett lebeg a munkanélküliség.

A Syncopa, ha kínok között és nagy erőfeszítések árán is, de átzúzta magát a 2008. éven. Isten segítségével talán a 2009 - cel is megbírkózunk.

Megyek lepihenni, mert hozzám holnap még kuncsaftok jönnek, meg más intéznivalók is lesznek.

Szóval valahogyan nem jött össze az alpesi síparadicsomba tervezett lazítás, és közfelkiáltással ismét dolgozni kezdtünk. Sajnos az ünnepek alatt nem bírtam eléggé kipihenni magamat, és a kollegák is elég lomhán csobbantak rá a teendőkre. A mai nap így aztán nem igazán az eredményesség jegyében telt. Nem tudtunk teljesen a feladatokra koncentrálni, ezért pár piszlicsári ügylet olyan mértékben lekötött bennünket, hogy a fontos és a cég szempontjából meghatározó ügyek intézése szinte mind zátonyra futott. Utólag már tök tisztán látja az ember, hogy mikor mit kellett volna tenni, de amikor a zokogva kavaró ügyfél egyszerre 3 embert szivat 300 forintos problémájával, gyakran elsikkadnak a valóban lényeges üzleti ügyek. Általában én szoktam a vészcsengő lenni, aki figyelmeztetem a társaságot, hogy miközben körbeugrálják a kedves kuncsaftot, közben rendelési határidők járnak le, sürgős árukat kellene elküldenünk, számlákat kell lekérni, és mindennek percre pontosan kell működnie. Nos, ma én se voltam a helyzet magaslatán, szétszórt voltam és tompa. De legalább kimostam a gönceimet (centrifugálás ismét light üzemmódban) és sikerült elküldenem Borika és Bence részére a szerény karácsonyi ajándékokat. Ha már személyesen nem bírtam elmenni. Ez olyan gáz :)

Hideg van. Ez persze télen így szokott lenni, nagyjából a naptárnak megfelelő a hőmérséklet. Csak a globális felmelegedés miatt elszoktunk már a jó kis békebeli telektől, minusz 25-30 fokokkal és méteres hóval. Ami azt illeti, nem is nagyon kívánom már őket. Egyrészt azért, mert rossz időben senki sem jön hozzánk vásárolni, másrészt azért, mert a cég fűtése brutálisan drága, és még így sincs meleg. Meg aztán, ha a nép gázra meg tüzelőre költi a pénzét, még kevesebbet fordít majd hangszerre.

Ma a hidegről eszembejutott egy régi történet. 1992 - ben még az Ady utcában működött az üzlet, Bea nagyszüleinek házából kaptunk másfél szobát. Karácsony előtt jó horror áron sikerült szereznem egy használt (de a tulaj szerint kiváló állapotú) olajkályhát, még horrorabb áron elhozattuk egy tehertaxival, vettünk egy 200 literes hordót, tele szőkítetlen, jegyre kapható HTO-val, így megoldottnak tűnt a fűtés. Egyik este észrevettem, hogy a kályha kialudt. Azt hittem, kifogyott az olaj, de a mutató szerint majdnem 3/4-ed részig volt a tartály. Nekiálltam átnézni a cuccot, és óvatosan leszereltem a tartály aljáról a hollandival felerősített kifolyó csövet. Nem jött a tartály csonkjából semmi, tehát vagy elromlott a műszer és üres a tank, vagy bedugult a kifolyó nyílás. Magában a leszerelt csőben is volt egy kis trutyi, ezért kerestem egy drót darabot, hogy kipucolom. Óvatosságból a tartály nyílása alá tettem egy konzervdobozt, hogy ha esetleg megindulna az olaj, ne legyen gond. Míg drót után kajtattam, megcsörrent a telefon. Letettem a kezemben levő szerszámokat és a csövet, gondoltam, biztos valami fontos biznisz. No, csak anyukám kesergett, hogy menjek már, mert kihűl a vacsorám. Akkoriban még volt anyukám is meg meleg vacsora is. Mondtam neki, hogy pár perc, és felszaladok.

Amint letettem a telefont, bentről valami csorgó hangot hallottam, rohantam be, arra a konzervdoboz már megtelt és folyt ki az oldalán, már a kályha alatti tálca is jócskán tele volt. Ugrottam oda, és kézzel befogtam a lyukat. Persze közben meg a kivezető cső ott maradt az asztalon, és mással nem tudtam bedugítani a nyílást. Spekuláltam, mit is tegyek, próbaképpen elengedtem egy pillanatra a kifolyót, valósággal spriccelt a gázolaj. Más lehetőségem nem lévén, hasra feküdtem a padlón, bal kezem mutató ujjával a csonkra tapadva. A jobb lábammal elhalásztam a falnak támasztott partvist és magamhoz piszkáltam. Azzal addig zsonglőrködtem, amíg az asztalról le tudtam verni (többek között) a hiányzó csövet. Végre visszatettem a hollandit, először persze a cső másik végét a szabályzó csonkjára. Elmondva egyszerű, de fél kézzel nem volt tök sima ügy :)

Ekkor boldogan megkönnyebbültem, de még korai volt az öröm, mert kiderült, hogy a szabályzón az elzáró nem működött, és  a legkisebb átfolyási értékre letekerve ugyan, de folyt az olaj a tűztérbe. Be is gyújthattam volna, de úszott minden a gázolajban, ezért erről lemondtam. Kerestem tehát egy valamit, amivel a kifolyót eldugaszolhattam, ismét levettem a csövet, kiengedtem mindenféle edénybe a tűztérből az olajat, megjavítottam az elzáró szelepet, visszacsöveztem, és már csak a tócsákban álló gázolaj fölfókázása volt hátra. Ezután begyújtottam az apparátust, és tök jó meleg lett. A következő pár napban ugyan iszonyatos gázolaj szag terjengett mindenütt, de frankón ment a kályha.

Ti voltatok már úgy, hogy intenzív fürdés és hajmosás után is rettenetes gázolaj szagúan bújtatok ágyba?

Az idei karácsony olyan gyorsan elillant, hogy csak na. Nekem persze ez a jó, mert minél tovább tart, annál jobban bekerít a depi. De ez tényleg gyorsan elment, igazából még ki sem bírtam aludni magam a pár nap alatt.

Ma elmentem Ágiékhoz Bálványosra. Az apró ajándékok átadásán kívül az volt a fő célom, hogy jól megnyomorgassam Hunort. A dolog kissé fordítva sült el, mert ő nyomorgatott meg jelentős mértékban engem :) Az ajándékba kapott szánkó funkcióját szerintem még csak sejti, de szemmel láthatóan tisztában van az ügy fontosságával. Remélhetőleg lesz hozzá hamarosan hó is. Sajnos megint csak villámlátogatásra volt lehetőség, igyekeznem kellett, hogy még világosban hazaérjek. (Nem az autón égett ki a fényszóró, hanem sötétben még szemüveggel sem látok elég jól.)

Hazafelé jutott eszembe egy csomó dolog, amiket Ágival és Balázzsal meg akartam beszélni. Azon morfondíroztam, hogy igazság szerint egy ilyen végiggürizett év után tökre kijárna nekünk egy kis pihenés mondjuk egy alpesi panzióban. Nap közben sí, szánkó, hógolyózás, esténként pedig a nagy beszélgetések forralt bor mellett, miközben pincérek sürögnek. Nyáron ugyanez egy tengerparti helyen. (Hógolyózás nélkül.) Ne má, hogy egy évnyi szétszakító meló közben ennyire se legyen lehetőség! Pedig nincs. Azért dolgozunk napi tizenakárhány órát, hogy dolgozhassunk másnap is, és hogy be tudjuk fizetni az adókat és járulékokat. ferinek. Mindenki hullafáradt, és a családi kapcsolatok, barátságok ápolására alig marad idő. Persze, egyesek azt mondják, hogy a robotolás közben nem marad időnk pénzt keresni, vagyis a lúzeroldalon futunk. Ez tény. De úgy tűnik, hogy a törvény által üldözött gengszterek közé utólag már nehéz bekerülni, ha az ember eleve nem annak született. A törvény által védett gengszterek közé pedig (egyelőre még) egyikünk sem kívánkozik.

De a realista helyzetelemzés helyett nézzük inkább Hunor barátunkat, aki komoly várakozásokkal tekint a jövőbe. Tudván, hogy néhány év múlva, mikor Huni nagy sztár lesz, és minden relikviája nagyon sokat ér, MOST MONDOM, hogy ezek a képek ERŐSEN kopirájtosak :)

Amikor eldöntöttem, hogy ezen a 15. fenyőillatmentes karácsonyon blogot indítok, címként először a "Pletykaput" jutott eszembe. Abszolut logikus ötlet ugyebár. De biztosan vannak itt páran olyanok, akik nem ismerik Pletykaputot, ezért szükséges lehet, hogy pár szóban ismertessem életét és munkásságát, valamint azt, hogy miért is nem lett ő a blog címadója.

Gyerekkorunkban bátyámmal volt egy kitalált világunk (ma úgy hívnák, hogy virtuális), és benne sok olyan rekvizítum, ami egy ilyen világhoz kell. Volt róla egy rendes térkép is, hegyekkel, folyókkal, városokkal. Két párt vetélkedett benne (heh, ez a '60-as évek elején elég meredek volt!), a Bolondpárt (bolisoknak hívtuk őket röviden, ami ismét kényes áthallást eredményezhetett) és a Gyüléses párt. Voltak továbbá a Rendes Emberek, akik a nép 99 %-át tették ki, és nem voltak tagjai egyik pártnak sem. A Bolondpárt állandóan balhézott, mindig mindent tönkretettek, rendetlenek voltak, koszosak, ők voltak minden háborúban az ellenség. A vezérük Pletykaput, egy nagyon idióta, destruktív alak volt, aki folyton összekavart mindent, és - nevéhez méltóan - baromságokat pletykált, ezzel megzavarva a jóérzésű népet. A Plucserik utca Plöccs-Plöccs-Plöccs - ben lakott, ami igencsak sáros mellékutca lehetett, elégtelen csapadékvíz elvezetéssel :)

Nos, az utóbbi években igencsak rászoktam a tárgyszerű kommunikációra. A blog mégis egy kicsit locsogós lesz, mondhatni, kiengedem a bennem rejlő Pletykaputot. Ezt az információs csatornát nem igazán akarom a széles nyilvánosság előtt kinyitni. Azoknak a közelben - távolban élő szeretteimnek és barátaimnak javaslom, akiket érdekel, hogy mi minden történik Bagod történelmi belvárosában velem, milyen dolgok foglalkoztatnak, kikkel talákozom, meg ilyesmik. Örülnék, ha időnként rákukkantanátok a blogra, és hozzáfűznétek megjegyzéseiteket, kérdéseiteket.

Mivel bizonyos vagyok abban, hogy időm ezek után sem lesz túl sok, megpróbálok majd lényegretörően locsogni :)

Ja, és hogy akkor miért is nem lett Pletykaput a blog névadója? Azért, mert történelmi szerepe alapján nem javasoltam az általam összehívott egyszemélyes bizottságnak, hogy elfogadja.