Így év elején az ember általában számot vet az elmúlt esztendő dolgairól. Mit lehetett, vagy kellett volna másként csinálni, vagy mit lehet változtatni a dolgokon egy új év kezdetén. Ágival is sokat beszélgettünk arról, hogy megéri - e a sok gürizés, illetve mi lehetne az előrelépés.

Mivelhogy nálunk is, náluk is nyikorog a mókuskerék csapágya. Vagyis olyan tempóban tekergetjük jól nevelt mókusok mintájára, hogy csapágyas lett, és ilyenkor a nyikorgás mindig arra figyelmezteti az embert, hogy hátha szétesik a szerkezet. Kedvenc mókuskerekünk, amit ezerrel tekerünk megállás nélkül, abban bízva, hogy ez így jó és majd meglesz az értelme. Aztán többnyire csak a szétszakadás jön. De hogy miért is van ez így, arra lássuk az általam sok éve kidolgozott és folyamatosan csiszolt Alternatív Közgazdaságtant.

1. Főtétel: Magyarország a mazochisták paradicsoma. A külföldi ismerőseim azt hiszik, hogy itt mindenki workoholista, vagyis munkamániás. Legrosszabb álmaikban sem gondolják, hogy a megélhetésük miatt güriznek itt ennyit a népek. A mazochisták persze tobzódhatnak, dehát azért a nép többsége mégsem ennyire perverz.
2. Főtétel: Magyarországon vállalkozni annyit jelent, hogy megtaláltad az utat saját magad kizsákmányolására. Amikor a munkásaidat szabadságra, betegszabira küldöd, te akkor is lótsz - futsz, dolgozol, nincs éjjeled, nincs nappalod, megszűnnek az ünnepek, megszűnnek a baráti kapcsolatok, hamarosan olyan leszel, mint a poshadt citrom. Ha nem bírod már az igavonást, és pl. nem nyitasz ki karácsony Szenteste, akkor megkapod már, hogy "nézd a büdös vállalkozó megszedte magát, már ki se nyit!". És ezt terjesztik utána széltében - hosszában.
3. Főtétel: azt még a törvényalkotók is elismerik, hogy itt a jogszabályok maradéktalan betartása lehetetlen. Egy kisvállalkozásra ugyanúgy millió jogszabály, törvény, rendelet és előírás vonatkozik, mint egy nagyra. A kisvállalkozó tehát egyben munkaügyis, pénzügyes, személyzetis, marketing menedzser, jogász, könyvelő, logisztikai és informatikai zseni, biztosítási szakértő, fogyasztóvédelmi felelős, meg sok minden. Egy személyben felel több mázsa jogszabály betartásáért, és ő felel az alkalmazottai disznóságaiért is. Ebből mindjárt következik, hogy ezek mellett érdemi munkát nem tud már végezni, hanem annyi alkalmazottat kell tartania, amennyi ezt a sok improduktív hülyeséget engedi elvégezni. Az ő munkájukat persze aprólékosan irányítani és ellenőrizni kell. Elvileg tehát az 1-2 embert foglalkoztató cégek eleve életképtelenek.

Ezek után persze felmerül, hogy egyáltalán miként lehet életképes vállalkozást üzemeltetni. Van néhány séma.

• tisztán gengszter módszerekkel. (Prostifuttatás, uzsorázás, védelmi pénzek szedése, bankrablás, egyéb máshova nem sorolható tevékenység)
• gengszter módszerekkel, de fedőcéggel, vagy fedőcégekkel (ha nem tudod, hogy a konkurenciád kisebb forgalom mellett miért virágzik olyan nagyon, nagy valószínűséggel ott dohog mellette egy pénzmosoda)
• tiszta melóval, jogkövető magatartással, de éjjel - nappali megfeszített gürivel. (Vigyázat, ez veszélyes az egészségre!)
• tiszta melóval, de valami EXTRA NAGY PROFITOT termelve, valami szuper ötletre, spéci saját termékre alapozva. Ez csak igen rövid ideig működhet, mert ha van valami zseniális ötleted, amivel egyedülálló vagy, és rohannak a nyakadba a vevők, akkor egy hét múlva már ezer hasonló profilú cég vesz körül, akik mind olcsóbbak lesznek nálad.
• valami undorító melót bevállalva, amihez senkinek se fűlik a foga. Ez meg már gyomor kérdése is, mert azért pl. a szippantásban rejlő profit igen nagy, mégse telített a piac :)
• külföldi ügyfélkör felé nyomulni spéci termékkel, lehetőleg kint bejegyzett céggel, mert mindenhol kisebb az adó, mint nálunk.

Akkor felmerül a kérdés, hogy nem érdemesebb - e elmenni alkalmazottnak inkább? Lássuk a lehetőségeket.

• jól fizető, nagy nevű multicég. Vannak ám elvárások, ha tényleg jól akarsz keresni: egy - két diploma, pár nyelv ismerete (nem nyelvvizsga, hanem nyelvtudás), hajlam a kreatív rabszolgamunkára, a korlátlan túlmunkára, hétvégi "csapatépítő tréningek" lelkes látogatása. A szolgálati kocsit azért kapod, hogy rohangálj vele, a telefont pedig azért, hogy éjjel kettőkor is elérhető legyél. Ha jól nyomulsz ebben a környezetben, akkor feljebb is juthatsz, de ehhez intenzív könyökmunka kell, különben a kollegáid fúrnak meg.
• közalkalmazotti státusz. Rendszerint ez is speciális végzettséget igényel. Bár töbnyire emberekkel kapcsolatos munkakör, de elég nyugis. A bérezés lájtos, lehet néhány kedvezmény, de ezeket egyre jobban szűkítik. A legtöbb helyen iszonyú lassan lehet előbbre jutni.
• telefonos ügyfélszolgálatos, üzletkötő, rábeszélőember. Csak vastag arcbőrrel és kötél idegekkel lehetsz eredményes, és el kell viselned, hogy az emberek nagy része már a munkád említése után utálni fog. Annál inkább, minél agresszívebben nyomuló cégnél vállalsz melót. Persze annál többet is keresel.
• sofőr, futárszolgálatos, stb. Ezek a munkák kiválóak azoknak, akik nem szeretnek sose otthon lenni. Egy kamionsofőr pl. egész jól tud keresni, ha kétszer annyit vezet, mint amennyit hivatalosan mehetne, és a családja ritkán látja. A többi szállítmányozó meló is igen stresszes.

Az alkalmazotti jogviszony velejárója, hogy ha jó esetben bejelent a munkáltatód, akkor se a teljes fizudat fogja, és ha táppénzre mész, vagy eléred a nyugdíjat, akkor lesel, hogy most mi van. De közben is érhetnek meglepetések, amikor pl. szeretnél egy hitelt igényelni. Aztán ugye tök mindegy, milyen munkaszerződésed van, akkor dob ki, vagy szünteti meg a cégét, amikor ő azt jónak látja. Tömörülhetsz szakszervezetbe, de a multi ezt nem engedi, kisebb cégnél meg nem tudsz. Egyébként is a szakszervezetek nem mindig a te érdekedben fognak fellépni.

A vállalkozói és az alkalmazotti státusz között van persze még több nagy különbség is. Egy vállalkozó azért saját maga optimalizálhatja az időbeosztását, ami ettől persze még lehet brutális. Továbbá maga hozhat döntéseket. Sokak számára ez a legvonzóbb az egészben. Az megint egy másik kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben rossz és mégrosszabb között dönteni nem éppen felemelő élmény, és a hibás döntéseket az ember utólag nem tudja magán kívül senkire se kenni.

Mi hát a megoldás? Továbbra is a régi recept. Élni a multimilliomosok kicsit unalmas, de nyugodt életét. Beteszel 100 milliót egy évre lekötve, 12 - 15 milát kiveszel év végén kamatként, aztán szerényen beosztod, és csendben, visszahúzódva éldegélsz.