Szóval valahogyan nem jött össze az alpesi síparadicsomba tervezett lazítás, és közfelkiáltással ismét dolgozni kezdtünk. Sajnos az ünnepek alatt nem bírtam eléggé kipihenni magamat, és a kollegák is elég lomhán csobbantak rá a teendőkre. A mai nap így aztán nem igazán az eredményesség jegyében telt. Nem tudtunk teljesen a feladatokra koncentrálni, ezért pár piszlicsári ügylet olyan mértékben lekötött bennünket, hogy a fontos és a cég szempontjából meghatározó ügyek intézése szinte mind zátonyra futott. Utólag már tök tisztán látja az ember, hogy mikor mit kellett volna tenni, de amikor a zokogva kavaró ügyfél egyszerre 3 embert szivat 300 forintos problémájával, gyakran elsikkadnak a valóban lényeges üzleti ügyek. Általában én szoktam a vészcsengő lenni, aki figyelmeztetem a társaságot, hogy miközben körbeugrálják a kedves kuncsaftot, közben rendelési határidők járnak le, sürgős árukat kellene elküldenünk, számlákat kell lekérni, és mindennek percre pontosan kell működnie. Nos, ma én se voltam a helyzet magaslatán, szétszórt voltam és tompa. De legalább kimostam a gönceimet (centrifugálás ismét light üzemmódban) és sikerült elküldenem Borika és Bence részére a szerény karácsonyi ajándékokat. Ha már személyesen nem bírtam elmenni. Ez olyan gáz :)
Hideg van. Ez persze télen így szokott lenni, nagyjából a naptárnak megfelelő a hőmérséklet. Csak a globális felmelegedés miatt elszoktunk már a jó kis békebeli telektől, minusz 25-30 fokokkal és méteres hóval. Ami azt illeti, nem is nagyon kívánom már őket. Egyrészt azért, mert rossz időben senki sem jön hozzánk vásárolni, másrészt azért, mert a cég fűtése brutálisan drága, és még így sincs meleg. Meg aztán, ha a nép gázra meg tüzelőre költi a pénzét, még kevesebbet fordít majd hangszerre.
Ma a hidegről eszembejutott egy régi történet. 1992 - ben még az Ady utcában működött az üzlet, Bea nagyszüleinek házából kaptunk másfél szobát. Karácsony előtt jó horror áron sikerült szereznem egy használt (de a tulaj szerint kiváló állapotú) olajkályhát, még horrorabb áron elhozattuk egy tehertaxival, vettünk egy 200 literes hordót, tele szőkítetlen, jegyre kapható HTO-val, így megoldottnak tűnt a fűtés. Egyik este észrevettem, hogy a kályha kialudt. Azt hittem, kifogyott az olaj, de a mutató szerint majdnem 3/4-ed részig volt a tartály. Nekiálltam átnézni a cuccot, és óvatosan leszereltem a tartály aljáról a hollandival felerősített kifolyó csövet. Nem jött a tartály csonkjából semmi, tehát vagy elromlott a műszer és üres a tank, vagy bedugult a kifolyó nyílás. Magában a leszerelt csőben is volt egy kis trutyi, ezért kerestem egy drót darabot, hogy kipucolom. Óvatosságból a tartály nyílása alá tettem egy konzervdobozt, hogy ha esetleg megindulna az olaj, ne legyen gond. Míg drót után kajtattam, megcsörrent a telefon. Letettem a kezemben levő szerszámokat és a csövet, gondoltam, biztos valami fontos biznisz. No, csak anyukám kesergett, hogy menjek már, mert kihűl a vacsorám. Akkoriban még volt anyukám is meg meleg vacsora is. Mondtam neki, hogy pár perc, és felszaladok.
Amint letettem a telefont, bentről valami csorgó hangot hallottam, rohantam be, arra a konzervdoboz már megtelt és folyt ki az oldalán, már a kályha alatti tálca is jócskán tele volt. Ugrottam oda, és kézzel befogtam a lyukat. Persze közben meg a kivezető cső ott maradt az asztalon, és mással nem tudtam bedugítani a nyílást. Spekuláltam, mit is tegyek, próbaképpen elengedtem egy pillanatra a kifolyót, valósággal spriccelt a gázolaj. Más lehetőségem nem lévén, hasra feküdtem a padlón, bal kezem mutató ujjával a csonkra tapadva. A jobb lábammal elhalásztam a falnak támasztott partvist és magamhoz piszkáltam. Azzal addig zsonglőrködtem, amíg az asztalról le tudtam verni (többek között) a hiányzó csövet. Végre visszatettem a hollandit, először persze a cső másik végét a szabályzó csonkjára. Elmondva egyszerű, de fél kézzel nem volt tök sima ügy :)
Ekkor boldogan megkönnyebbültem, de még korai volt az öröm, mert kiderült, hogy a szabályzón az elzáró nem működött, és a legkisebb átfolyási értékre letekerve ugyan, de folyt az olaj a tűztérbe. Be is gyújthattam volna, de úszott minden a gázolajban, ezért erről lemondtam. Kerestem tehát egy valamit, amivel a kifolyót eldugaszolhattam, ismét levettem a csövet, kiengedtem mindenféle edénybe a tűztérből az olajat, megjavítottam az elzáró szelepet, visszacsöveztem, és már csak a tócsákban álló gázolaj fölfókázása volt hátra. Ezután begyújtottam az apparátust, és tök jó meleg lett. A következő pár napban ugyan iszonyatos gázolaj szag terjengett mindenütt, de frankón ment a kályha.
Ti voltatok már úgy, hogy intenzív fürdés és hajmosás után is rettenetes gázolaj szagúan bújtatok ágyba?
