Most már tényleg nagyon érezzük, hogy lehetetlenül kevesen vagyunk a cégnél a feladatokhoz. Kapkodunk, felejtünk, hibázunk. A problémák nagy részét az okozza, hogy nehezen tudunk egymással kommunikálni, mivel mindig van egy csomó vevő, ugyanakkor szinte az összes telefon is folyton cseng. Ismerősöm azt mondja, ahogy elnézi itt a loholásunkat, hogy milyen jó nekünk, mekkora forgalom van. Nos, igen, vásárló és főleg érdeklődő van szép számmal, de amikor az ember megnézi, hogy például november hónapban mi volt a sok rohangálás, szervezkedés és sok eladott áru után a tényleges pénzforgalom, hát akkor siralmas kép tárul fel. Gyakran egy 70 forintos pengető eladásával jobban megszenvedünk, mint egy milliós hangrendszer értékesítésével. Csakhogy pengetőből nyilván több fogy :)
Ma Gyuri megelégelte, hogy bármikor jön be hozzám, egy vagy két telefonnal a fülemen talál, és képtelen velem szót érteni. Azt vezette be, hogy leírja egy cetlire slágvortokban, hogy mit akar, és elém áll, aztán addig mutatja a lapot, amíg valamit nem mutatok neki kézjelekkel vagy fejbillentéssel. Aztán megy a dolgára, és hamarosan jön újra. Nem mondanám, hogy kifinomult kommunikáció, viszont hatékony.
Ami a forgalmunkat illeti, az történt, mint amit már az év elején prognosztizáltam. Soha annyi árajánlatot nem írtam, mint idén. A cégek, közintézmények, önkormányzatok mind takaréklángon üzemeltek idén, és most mérik fel, hogy az elemi szükségleteik kielégítése után még maradt - e valami kis elkölthető pénz, amit fejlesztésre lehetne fordítani. Özönlenek tehát az év elején és közepén megírt árajánlataink alapján a rendelések, azonban sok esetben nem tudunk mit kezdeni velük, mert a legtöbb nagyker és importcég raktárai rendesen üresek. Egyrészt az ő tőkéjük is durván megcsappant, másrészt senki se mert az egész évi példátlan pangás után év végére készleteket rendelni. Ahhoz, hogy a kínai kacatok decemberre beérkezzenek, legalább márciusban vagy áprilisban le kellett volna adniuk megrendeléseket. Akkoriban viszont még az is kétséges volt, hogy Magyarországon lesz - e egyáltalán év vége, vagy csak egy sima felszámolási eljárás keretében eladnak bennünket valami gazdagabb országoknak, mint pl. Moldávia vagy Ruanda. Lehetőségként persze felmerül, hogy Ausztriából vagy Németországból spejzoljunk, amit lehet, de az az igazság, hogy a válság szele őket is meglegyintette, a showbiznisz és a hozzá kapcsolódó kereskedelem ott is eléggé lepusztult. Számos jónevű cég dobta be a törölközőt, többek között egy olyan német nagyker cég is, akikkel korábban nagyon jó üzleteket tudtunk kötni. Másrészt a garanciális és szerviz kérdések megoldásában nem nagyon akarunk távoli cégekre támaszkodni, ezért a hazai nagykerekkel próbálunk valamit kapirgálni, de ez tényleg csak kapirgálás. Hogy a hátralevő rövidke hónapban mit tudunk hárman alkotni ebben a helyzetben az még rejtély számomra, de hogy megtümmedünk a végére, az tuti.
