A Mindenszentek körüli időszak számomra az év legrosszabb időszaka. Még a karácsonynál is rosszabb. Amikor a közvetlen családom tagjait mind temetőkben kereshetem fel. Ilyenkor van apám halálának évfordulója is.
Szerdán felmentem Gyurival Pestre. A céges ügyek intézése mellett természetesen fő célom az volt, hogy eljussak Laci sírjához. Szerencsére a meteorológiai előjelzések nem váltak be, egész nap elfogadható idő volt, némi széllel és időnként még a nap is kisütött. Kora délután jutottam ki az óbudai temetőbe. Most még nem volt tumultus. Sokkal jobb ilyenkor lenni a sír mellett, mint amikor ott dáridózik egy halom nép. Ők már a "más kultúrkörök" hatására bejött Halloween jegyében járnak ilyenkor a temetőbe mulatozni. Nekem még a "hagyományos magyar kultúrkör" jutott örökségül. Vagyis az én olvasatomban a Mindenszentek a csend és a szeretteimre való emlékezés, a főhajtás és az ima jegyében telik. Nekem idegen a temetői vurstli, akkor is, ha egyesek szerint ez a helyes út ahhoz, hogy a gyászunkat feldolgozzuk.
Számomra a szeretteim sírján levő keresztek hatalmas kérdőjelek. Ennyi jutott csak nekik a földi létből? Ennyi jutott csak nekem belőlük? Ennyi volt hát megírva? Van ennek értelme? Ha van, akkor miért nem tudhatjuk meg soha? A hitem foszladozik.
