A hét vége nagyon eseménydúsan telt. Most ezt le kéne írnom, mert még érdekes is lenne, de túl hosszúra nyúlna.
Hétfő óta úgy tűnik, hogy az ügyfeleink visszatértek a szabadságukról, és mindenkinek minden nagyon sürgősen kell, rengeteg ügyet intézünk. Ma Nóri is megjött szabiról, így hosszú idő óta először ismét teljes a létszám. Azon kaptam magam, hogy kaffogtam a kollégáimmal, szóvá tettem nekik, hogy ahhoz képest, hogy valamennyien voltak szabadságon, nem kellően pihentek és nem az általam elvárt "oroszlánszerű" intenzitással csobbannak rá az általam az elmúlt napokban letárgyalt, előkészített, kidolgozott melók folytatására. Engem senki nem kímélt az elmúlt napokban, nyomtam rendesen az ipart. Mára összegyűlt egy halom meló, amit reméltem, hogy teljessé vált stábunk gyorsan le fog küzdeni. Azonban olyan sokan jöttünk, és annyi telefont kaptunk, hogy alig bírtunk az előre betervezett és szükségszerű dolgokkal foglalkozni. Oktalanság volt persze emiatt a munkatársaimat korholni, hiszen ők is rendesen kikészültek az elmúlt kőkemény hónapok "látástól mikulásig" melóiban, és hülyeség volt azt feltételezni, hogy átlagosan 1 hét / fő szabadság alatt ők virágosra és mosolygósra fogják pihenni magukat. Valamennyien főként az egyébként megoldhatatlan magán dolgaikat, ház körüli teendőket, családi ügyeket intézték, szóval senki se volt Hawaiion.
Nagyon ledaráltnak érzem magam. Most úgy néz ki, hogy ismét kezd beindulni a biznisz, de hihetetlenül hiányzik valamiféle regenerálódás. Néha csak húzom magamat az árnyékom után, teljesen dögrováson vagyok. De nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy a kuncsaftokkal és a munkatársakkal szemben úgy kell viselkednem, mintha jól lennék, és ura lennék a helyzetnek. Ez fárasztóbb számomra, mint az egész napi robot. Soha sem voltam a képmutatás és a színészi produkciók mestere. Ha valami szar, azt én szarnak nevezem.
A mai napon annyiszor hívtak a mobilomon, hogy a töredékét se tudtam felvenni. Ilyenkor mindig jön SMS - ben egy értesítés arról, hogy XY próbált engem hívni. Estére bedugult a telefonom üzenet memóriája. Azt szoktam tenni, hogy ilyenkor végignyálazom a több száz üzenetet, és kiválasztom azt a párat, amit valamiért meg kell tartanom, mert fontos kódokat, címeket, stb. küldtek át, a többit pedig kitörlöm. Most erre semmiféle ihletet nem éreztem, ezért az egészet egyben kitöröltem. Erase All. Kezdjünk tiszta lappal! Ha ezt az életben is megtehetnénk, mennyivel egyszerűbb lenne! De hát ilyen nincs. Az élet nem PC - s kalandjáték. Minden szinten megszívjuk az előző szinten elkövetett hibákat, minden apró figyelmetlenség durván visszaüt, és főleg nincs több életünk. Az ilyen fajta hőbörgéseknek tehát, mint amit itt írok, tökre nincs semmi értelme.
Vissza tehát a melóhoz, ne hagyjuk lassulni a mókuskereket!
