Most, amikor ezt a bejegyzést írom, egészen pontosan 40 éve annak, hogy az Apollo 11 legénysége leszállt a Holdra. Ma is beleborzongok. Ha visszatekintünk, az akkori technológia a mostanihoz képest annyira fapados volt, hogy hihetetlen. Amit ők fedélzeti számítógépnek hívtak, ahhoz képest ma minden gyerekjátékban komolyabb processzor van. Jóval kevesebbet tudtak még a navigációs technológiákról, nem volt nagy sebességű digitális jelátviteli rendszer, nem léteztek a mai nagy teljesítményű és csekély tömegű akkumulátorok, sem a spéci nagy felbontású LCD kijelzők. Tudták viszont a fizikát, nem restelltek a kütyü számítógépekkel hatalmas számításokat elvégezni, és akadt pár fickó, akikben a kalandvágy ellensúlyozta azt a szinte biztos tudást, hogy minimális az esély a visszatérésre.

Az iskolában kellett minden osztályban készíteni valami holdraszállást ünneplő tárgyat. Hungarocellből teljesen élethű holdfelszínt kapirgáltam szép kráterekkel, és barkácsoltam rá fából, drótból meg alufóliából egy olyan spéci holdkompot, hogy mindenki csak lesett. Faltuk a Deltát meg az Élet és Tudományt. Akkoriban gyerekként azt gondoltam, hogy a tudománynak és a technikának olyan gyors fejlődését fogjuk megérni, ami addig elképzelhetetlen volt. Szinte biztos voltam benne, hogy 2000 körül simán mehet bárki űrutazásra. Persze, ha úgy vesszük, ez be is jött, hiszen aki letesz 2 - 3 millió dollárt, egész jó eséllyel kijut a világűrbe. Azt gondoltam, hogy nem lesznek már gyógyíthatatlan betegségek, megszűnik a világon az éhínség és okafogyottá válnak az idióta háborúskodások. Ezzel szemben újabb nyavalyák jönnek elő járványszerűen, és a békétlenség sem szűnik. Van persze mindenkinek számítógépe meg internetje, ingyen társaloghatunk a világ másik felén levő ismerősünkkel, zsebünkben hordhatunk olyan kis szerkezetet, amivel pár éve még csak a fantasztikus filmekben kommunikáltak egymással az űrhajósok, titkos ügynökök és hasonlók. Megnézhetjük rajta, hogy hol vagyunk, ha eltévedtünk. Képeket készíthetünk a kis készülékkel, és átküldhetjük barátunknak, hogy idegesítsük. A parányi gombok segítségével játszhatunk is rajta. Csak szeretet és megértés áramlik kevés ezekből a kütyükből. 40 évvel ezelőtt még érthetőbb, szerethetőbb és élhetőbb volt ez a világ. 

Az alábbi képet az Apollo 11 űrhajósai készítették 1969 - ben. A felhők közötti lyukon keresztül látható a bagodi házunk udvara, ahol Lacival épp biciklit szerelünk és valami nagy túrára készülünk szüleink enyhe rosszallását eleresztve a fülünk mellett :)

http://www.nasa.gov/mission_pages/apollo/40th/index.html