Nekünk itt vidéken annyira meghatározza a mindennapjainkat az időjárás, hogy pesti ismerőseim gyakran értetlenül hallgatják, mikor arról beszélek, hogy valamilyen üzleti dolgunk megvalósíthatósága az időjárástól is függ. Például méteres hóban nem megyünk Pestre, vagy éppen ha székes fővárosunkban zuhog az eső, akkor nem tudunk 35, csak 20 programot lebonyolítani, annyira lelassul a közlekedés.
A falusi embernek inkább a mezőgazdaság és a kert művelése miatt fontos számolni az időjárással. A korábbi bejegyzésekben én is sokszor nyafogtam amiatt, hogy nem tudtam lenyírni a füvet, mert mindig szakadt az eső, vagy ha éppen nem szakadt, akkor csurom vizes volt. Az éjjel lement a Zivatar Demó I. és II. Az első akkora villámokat produkált, hogy csak lestem, pedig tapasztalt villámológus vagyok, mióta bevágott tőlem egy méterre a villám. A II. rész éjjel 1 óra körül jött elő, szolidabb mennydörgéssel, viszont úgy zúdult be az eső a nyitott ablakon, hogy mire feltápászkodtam becsukni az ablakot, már csurom víz volt minden a szobában. Olyan érzés volt, mintha nem az eső esne, hanem mondjuk egy tavat borítottak volna ki odafentről Bagodra.
Reggelre viszont ismét békés idő kerekedett, és délutánra a nagy víz olyan mértékben felszáradt, hogy vérszemet kaptam, és zárás után nekiálltam füvet nyírni. Tök röhejes volt, mert amint berántottam a fűnyírót, egy nagy égzengés dördült el. Úgy látszik, fentről nagyon nem respektálják az én fűnyírási szándékaimat. A mellékelt képen (telefonos) megörökítettem a felelős cumulonimbust is, ami a fenyegető hangot adta.
Aztán azért nekiálltam a fűnyírásnak, és közben azon spekuláltam, hogy ez a felhő valahol Zalaszentgrót körül lehet. Annyit nézegetem mostanában a radar képeket, hogy már nagyjából össze tudom hozni azzal, amit a valóságban látok. Egész jó volt a saccolás, mert visszanézve a fél hetes radart, ez a (piros nyíllal jelölt) lokális képződmény csinálta a műbalhét, és a helyét egészen pontosan határoztam meg.
Aztán ez a nagyon durva kinézetű felhő meglepő gyorsasággal eloszlott, ezt is tudtam követni a későbbi radar képeken. Így aztán este az egész maradék birtokot le tudtam nyírni. Bár közben kerestem a helyes kifejezést arra, hogy mit is csinálok. Fűnyíró helyett inkább mobil szecskavágót kellett volna használnom. Viszont a talaj és a fű még mindig annyira vizes volt, hogy inkább egy mélytengeri fűnyíróról álmodoztam, ami biztos jól vágná nedves füvet, nem fulladna le percenként az összecsomósodott anyagtól, és nem akadna el a kereke a latyakban. Szegényt egyébként is három keréken taszigáltam már csak, mivel bal hátsó kereke, helyesebben az őt tartó ragyogó kínai acél lemez végleg megadta magát. Ki kell találnom, hogy mit fogok ezzel is csinálni, mert ezt aligha lehet javítani.
