Pici gyerek koromban többször is láttam ezt a scifi filmet a helyi moziban. A '60-as években elég érdekes volt egy ilyen szovjet tudományos - fantasztikus film a helyi multiplexben, ami hét közben az iskola alsó tagozatának adott helyet, hétvégén pedig összenyitották a két nagy termet. Délről észak felé vetítettek. Ha színielőadás volt, azt fordított konfigurációban kellett nézni, mert a színpad a terem déli végén volt. Mozi előadás alatt itt volt a "VIP páholy", naná, hogy onnan néztem ezt a filmet is :)
A mostani hihetetlenül összevissza idő juttatta eszembe ezt az ősi filmet. Visszagondolva a korábbi évekre, voltak persze máskor is csapadékos júniussal induló nyarak. De ez a napi 3 - 4, szinte menetrendszerűen érkező, zsebkendőnyi felhőből kiinduló, majd szupercellává duzzadó, és mindent eláztató, jéggel elverő időjárás azért csúcs.
A füvet se tudom már régóta lenyírni, mert hiába buzdulnék neki az esők közti két - három órás intervallumokban, a fű ilyenkor annyira nedves, hogy percenként lehet megállni és a vágóélt tisztogatni, vagy megszorul a szerkezet, és annak nem lesz jó vége.
Amúgy a hét második felére az eddig is fejemre tornyosuló munkák még jobban összeadódtak. Elsősorban egy Budapestre szánt zenei számítógépes rendszerrel gyűlt meg a bajom. A tervek szerint nagyon egyszerű és könnyed rendszerrel kapcsolatban egy halom előre nem várt probléma jött be. Csak remélni tudom, hogy keddre, mire át kell adnunk a berendezéseket, megoldódnak a dolgok. A nehézségeket a különféle operációs rendszerek, driverek inkompatibilitása és a licenszelési görcsök hozták be.
Csütörtökön még azt hittem, hogy ezekkel szombatra már teljesen készen leszek, és teljes energiával a helyi munkaügyi központhoz beadandó pályázatra összpontosíthatok. Az érdemi anyag már összeállt, de a formai hülyeségek miatt még ezer oldal szkennelés, rendszerezés, másolgatás, millió aláírás és egyéb baromság kell. Első körben azt terveztem, hogy az éjszaka folyamán mindenképpen befejezem, hogy reggel be tudjuk vinni leadni, mert nagyon sürget a határidő. De mostanra már annyira megtümmedtem, hogy az előbb is kábé fél óráig kerestem a csatolandó iratok kazlában egy irományt, ami végül az íróasztalom közepéről, az orrom elől jött elő. Úgy döntöttem tehát, hogy ennek így nem sok értelme van. Előkészítem inkább a holnapi hétkezdéshez a dolgokat, és egy - két óra felé elballagok haza. Reggel úgyis jó korán kell kelnem.
Az az igazi baj, hogy ilyenkor hét végén, amikor egyedül dolgozom, nincs se kolléga, se ügyfél (na jó, 3 - 4 azért beesett), akik fékezzenek. Ilyenkor sokkal jobban kifáradok, mint hét közben, aztán a hétfő reggel elég kifacsart aggyal talál rám.
