Lassan már én is elhiszem magamról, hogy engem nehezebb kirobbantani itthoni workaholisztikus magányomból, mint egy kősziklát a hegyoldalból. Régebben állandóan be voltam sózva és mentem valamerre, ha kellett, ha nem. Élveztem a kirándulást, természetjárást, de az autóvezetést is. Manapság már csak akkor megyek bárhova, ha nagyon muszáj, és közben is mindig a melón jár az eszem. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy ezt így élvezem, gyorsan közlöm, hogy a legkevésbé sem.

Most viszont Bencéék igen határozott adjusztálásának engedve csináltam magamnak egy szabad szombatot, és lerucantam Kehidakustányba. Ők a strand bejáratnál vártak rám, mivel korábban megérkeztek, és voltak olyan rendesek, hogy képesek voltak megvárni, míg én is befutok, sőt még a belépőre is Bence hívott meg, hogy agyon ne csapjam. Egy céges kirándulás keretében jöttek le, és azt kell mondjam, hogy tök jól tették, mert egészen csekély költségből egy nagyszerű turnét csinálhattak. Ráadásul végre tudtunk együtt szórakozni egy kicsit, ami az élet egészen ritka ajándékai közé sorolható.

Nem vagyok nagy termálvíz rajongó, én inkább a nagy, nyílt természetes vizeket szeretem, ezért alig voltam eddig melegvizes fürdőkben. A kehidai strand komplexum azonban tényleg tök jó, sokféle szórakozást kínálnak a kinti - benti medencék. Tényleg jó alkalmat kínálnak egy kis önfeledt bulira, ahol az ember a világ bajait kicsit kívülhagyja.

Délután kirándulás Keszthelyen folytatódott, ahol mi egy jó nagyot sétáltunk a városban.

Mellékelek néhány telefonos képet, a profi képeket remélhetőleg Bence fotóblogjában fogjuk hamarosan fellelni.         

Köszönöm a szép napot Bencének és Rékának!

Amúgy Bagodban éppen falunap volt. Hazaérkezés után még elszaladtam és próbáltam segíteni a technikai dolgok intézésében, meghallgattam pár fellépőt, aztán visszatértem a munkához.