Tegnap a május elseje viharos széllel érkezett. Ezt jó kifogásnak éreztem, hogy ne dolgozzak kint, hanem inkább aludjak a nap nagy részében. Megpróbáltam behozni valamit az elmúlt időszak öszetorlódott alváshiányából. Viszonylag nyugis nap volt, így tényleg sokat aludtam, sőt, még ma reggel is 10 óra körül ébredtem fel. Nagyon kellemes érzés, amikor végre nem ütődötten, bambán kelek fel, hanem a jól végzett alvás örömével :) Mindjárt optimistább az ember, kevesebbet morog embertársaira, tisztábban látja a feladatokat. Mondhatnátok, hogy akkor mi a nyavalyának nem alszom eleget, biztosan többet és hatékonyabban tudnék dolgozni?! Valóban, ha többet tudnék aludni, meg egyáltalán pihenni, biztosan jobban venném az akadályokat. Csakhogy nem azért nem alszom, mert kaszinózok, kocsmázok, vagy betörni járok, hanem azért, mert itt, a munkahelyemen robotolok. Amikor ilyen kiélezett a helyzet, akkor ki kell használni minden érdeklődést. Nem lehet az árajánlatkéréseket tologatni. Ha az ember nem reagál érdemben azonnal, akkor abból már nem lesz semmi. De az árajánlatokon túl is millió megválaszolandó email, hivatalos irományok sora, jogszabályok, meg rengeteg más utálatos, de kötelező munka, amiket nem lehet munkaidőben végezni. Akkor a kedves ügyfelek prompt ügyeit kell intézni, meg akkor jönnek a nagykerek képviselői tárgyalni, és ráérő zenészek is mind "élőben" kívánják a vérünket. Ráadásul azért nem elsősorban az alváson spórolok immáron, mint régebben, hanem inkább a házimunkán. Azt se lehet persze minden határokon túl elodázni, mert a ház körül a növényzet dzsungelszerűen elburjánzik, odabenn pedig a kosz és a rendetlenség képez egy idő után gátat a rendes életvitelnek.
A tegnapi lazaságom is megbosszulta magát, mivel mára még viharosabb, néha pedig hidegen süvítő északi szél lett. A napot a fűnyíró rendbetételével kezdtem. Szegény ezer sebből vérzik már. Most épp a kifordult kerekeit próbáltam rendbehozni. Ezzel pár órai kínlódással végeztem is. Mondanom se kell, hogy az összes csavar összerohadt már rajta, ezért tartott olyan sokáig a műtét. Aztán szerettem volna nekiesni vele a dzsindzsának, azonban nem akart leindulni. Mostanában már nagyon sokára indult csak el hidegen, úgy látszik, teljesen megadta magát. Végül elvittem egy kisgép szerelő ismerősömhöz egy teljes generálra, remélem, hogy ki tudja pofozni motorikusan, hogy még egy darabig szuperáljon, mert nagyon nincs pénzem másikat venni. Utána a mosógépnek áltam neki. Egyedül birkóztam ezzel a 90 kilós döggel. Aki cserélt már Hajdu gépen kerekeket, az tudja, hogy brutális. Legalábbis az első kettő. Ezzel el is ment a délutánom, de legalább ez rendben van. Szegény mosógép szintén megérett már a cserére, 17 vagy 18 éve vettem. Viszont azt mondják, hogy a mai szuper gépek (rettenetes árakért) jó, ha három évig bírják.
Amint befejeztem a szerelést, és feljöttem a céghez, Bence írt szkájpon, hogy megadta magát az egyik fontos vinyója. Azt sajnos nem tudtuk távvezérléssel rendbetenni, de talán holnap tudjuk folytatni a műtétet.
