Ma meglátogatott bennünket Csaba atya, aminek természetesen valamennyien örültünk, de a fél délután üzleti jellegű monyákolásokkal, papír ügyek rendbetételével telt, így érdemi beszélgetésre - ismét - nem kerülhetett sor. Mikor lesz végre nyugodt alkalom bárkivel normálisan beszélgetni? Nem tudom.

Csaba még el sem ment, nekem már rohannom kellett Egerszegre hivatalos ügyeket intézni. Amint elrendeztem az elrendezendőket, futottam is vissza a kocsihoz, amivel a megyei könyvtár közvetlen közelében parkoltam. A parkolójegyemen maradt még vagy 3 perc, így befutottam a könyvtárba, mert esedékes volt az éves újrairatkozás. Ha már befutottam, a könyvek között is szaladtam egy kört (ezt így szó szerint tessék érteni), és ki is kaptam egy kedvesen vastag könyvet, természetesen fizikai, illetve pontosabban kozmológiai tárgyút. Sosem árt egy ilyen az ember keze ügyében...

Gimnazista koromban kedvenc helyünk volt a könyvtár. Órák után, lyukasórákban, meg a nyári szünetben is gyakran tanyáztunk itt osztálytársaimmal. Lacival is sokszor jöttünk be busszal. Nagy kincsesbánya volt ez nekünk. Rengeteg külföldi folyóirat, köztük sok olyan, amihez a "cuclista" világban nem lehetett máshol hozzáférni. Hatalmas lemezgyűjtemény, amit kölcsönözni nem lehetett, de az ember legalább meghallgathatta a teljes Beatles repertoárt, meg más kurrens dolgokat. Mellékesen pedig összeszedegettük a tanulmányainkhoz szükséges szakirodalmat, esetleg szépirodalmat is. Nálunk a könyvek mindig is nagy becsben voltak a családban. Azt hiszem, valamennyiünknek a könyv - vásárlás volt gyengéje. Nagyon szerényen éltünk, anyámék aprólékosan beosztották a pénzt, nem lehetett ok nélkül költekezni. De azért a könyv mániánkat elnézték, mivel ők is nagy könyv falók voltak. Így utólag belegondolva, tulajdonképpen minden zsebpénzünk könyvre, lemezre, mozi -  és hangversenyjegyre ment el. Hozzá kell tennem , hogy ezt a pénzt csak részben szüleink nyakán élősködve gyűjtöttük be, hiszen középiskolás korunkban már elég rendesen működött a fusi rádiószerviz, amiből bátyámmal azért időnként elég rendesen részesedtünk. Nyáron pedig többnyire diákmunkát vállaltunk, abból lett bicikli, gitár, és hasonló fontos eszközök.

Visszatérve a könyvtárra, az egyetemen is nagy könyvtárba járó voltam. A vegyész karon nem is lehetett kikerülni a dolgot, hiszen a preparatív és kísérleti munkát mindig irodalomkutatás előzte meg, természetesen angol, német és orosz nyelvű publikációkból. Egy szoba a Chemical Abstracts kivonatoló folyóirat telefonkönyvnyi köteteivel volt megtöltve. Innen halásztuk ki, hogy munkánkhoz milyen tényleges folyóiratokban találjuk meg a szükséges publikációkat. Az egyetemi nagy könyvtár jellegzetes épülete, a "sóhajok hídjával" nem csak ezekhez a bányászatokhoz volt ideális környezet. Gyakran ide jöttünk tanulni vizsgák előtt, amikor a kollégiumban nagyon dáridóztak. Nagyon szerettem itt tanulni. Csend, nyugalom volt, és mindenki azért ücsörgött itt a patinás nagy teremben kis olvasólámpája mellett, hogy tanuljon, tehát nem idegesítették az embert a lazulásra csábító egyének. 

Ahogy az egerszegi könyvtárban látom, szerencsére ma is sok a fiatal. Igaz, nagy részük már internetezni jár ide. Vannak, akik azt mondják, hogy a hagyományos könyvtárnak már befellegzett, hiszen itt az Internet, pláne itt vannak a kifinomult kereső szolgáltatások. Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nincs így. A nyomtatott irodalom és szakirodalom mindig is nagyon fontos marad, annak ellenére, hogy az internet segítségével például igen gyorsan megtalálhatjuk a minket érdeklő információkat, és akár a szükséges könyveket is. A papíron azonban sokkal nagyobb élmény olvasgatni, pláne ha nem mi nyomtattuk lézeres vagy tintasugaras ketyerénkkel, hanem szép nyomdai munkáról van szó.

Szóval éljenek soká a könyvek és a könyvtárak! Mondom én, a nagy Internet függő :)