Miért írok Húsvét ünnepén a kocsmákról? Például mert épp az előbb beszéltem Ágival, aki elmesélte, hogy nagy "örömükre" egy brutálisan hangos kocsma keletkezett a közelükben, és az ott folyó dáridó nem hagyja pihenni őket, pedig nagyon ráférne szegényekre.
Péntek este hazakeveredett két külföldön dolgozó barátom is, és úgy döntöttünk, egy kis beszélgetés erejéig lemegyünk mi is a helyi kocsmahivatalba. Régebben, különösen, mikor még itthon dolgoztak, illetve az egyik csak átjárt Ausztriába, rendszeresek voltak az ilyen beszélgetések. Valljuk be, a legtöbb férfiembernek szüksége is van néha egy kis sörözgetésre a haverokkal. "Brit tudósok" kimutatták, hogy azok a férfiak, akik időnként elmennek egy társasággal kocsmázni, tovább életben maradnak. Félretéve a viccet, néha tényleg jó volt elüldögélni ott egy órácskát. Egy, maximum kettő sör mellett megvitattuk a világ dolgait, kitárgyaltuk a politikát, a számítógépeket, a nőket, az autókat, sportot, és nagyon sokszor megbeszéltük, hogy valamelyikünk segít a másiknak elintézni ezt - azt. Egy falusi kocsmában mindenre van megoldás :)
Persze a mi kocsmánk se a régi már. Emlékszem még, hogy gyerekkoromban a férfiak elegánsan kiöltöztek szombat este, vagy vasárnap délután, olyankor "igazi" cigányzenészek muzsikáltak. Apám többnyire sakkozni járt le, és egy kisfröccs mellett tönkrevágta az összes ellenfelét. Nagyon jó sakkozó volt, hálás vagyok neki, hogy megtanított minket is.
Később a helyi kocsma egyszerű késdobálóvá vált, ahova akkor se mentem szívesen, ha muszáj volt. Ráadásul állandóan bagóztak, és a füstöt sose bírtam. A rendszerváltás után aztán több vendéglátóhely is nyílt a faluban, és kicsit kikupálódott ez az ősi kocsma is. Egy időben nagyon jó kis társaság szokott lenni, sok fiatal járt oda. Emlékezetes beszélgetéseket folytattunk ott, persze valamennyien telve voltunk optimizmussal és vidámsággal. Aztán a régi cimborák családot alapítottak, nagy ritkán néznek már csak be, és ha fél óránál többet beszélgetünk, már csöng a mobil a zsebükben, hazavárja őket az asszony. Mások masszív alkoholistákká váltak, reggeltől estig ott rogyadoznak a kocsmában, vagy a falu hasonló intézményei között kolbászolnak. Velük nincs sok közös témánk, pláne, ha nincs kedvem fizetni nekik egy italt.
Az élő zene helyét rettenetes "zenegépek" vették át. Ormótlan fakaszniba célirányosan átalakított PC-ket építettek be, amik pénzbedobásra nyomják a tucc - tucc zenét, általában rettentő hangosan. Téli időszakban, amikor nem lehet kiülni a teraszra, akkor lehetetlen beszélgetni ezek mellett. Akik használják, nem is beszélgetni akarnak, hanem üveges szemekkel dobálják bele a pénzt, és sörösüveggel a kezükben rogyadozó táncot folytatnak. No, emiatt se voltam most már 3 hónapja lent, mert ettől nekem herótom van. Most is, amint megszólalt a reccskaszni, elbúcsúztam a barátokat, mert utálok üvöltözni beszélgetés címszó alatt.
Kár, hogy nincs olyan nyugis, kulturált hely, ami a magamfajtáknak békés beszélgetésekre megfelelne. Úgy tűnik nincs ma erre nagy igény. Mindenhova bekerülnek ezek a rettentő zajkeltők, és persze a környékbeli lakók is előbb - utóbb kiakadnak tőle. Mondhatjátok, hogy jópofa vagyok, pont én lázítok a zenés helyek ellen :) Az elvem azonban az, hogy minden a maga helyén és a megfelelő módon tölti be a célját. Ha zenét szeretnék hallgatni, szórakozni szeretnék, akkor nem egy ilyen rogyott zenegéptől várom a megváltást. El kell viszont fogadnunk, hogy a népnek erre van igénye.
