A brucsogás ismét egy olyan kifejezés, amit mi alkottunk bátyámmal kisgyerek korunkban. Olyan tevékenységek összefoglaló neveként használtuk, melynek gyerekként nem túl sok értelmét láttuk, de szüleink folyamatosan csinálták, és nagyon gyakran minket is bevontak. Akkor persze úgy gondoltuk, hogy csak azért, hogy meg kelljen szakítanunk valami fontos játékot, könyv olvasást vagy tévénézést. Ma úgy fogalmaznék, azokat a ház körüli munkákat jelöltük így, amik sok időt és vesződséget igényelnek, de nem sok látszatuk van. Látszata inkább annak van, amikor ezek valamilyen okból elmaradnak, és a ház környékét kezdi felverni a gaz, és nyomortanya benyomását kezdi kelteni.
Nehéz ma elhinni a házunkról, hogy egykor szép virágos udvar vette körül. Az összes udvar kora tavasztól késő őszig folyamatosan virágokkal volt tele, minden frissen mázolva, a legkisebb hiba a tetőn azonnal kijavítva. A kert alsó részén a lakók krumplit, zöldségfélét termeltek. Ma már gyep borítja az egészet, mivelhogy az fűnyíróval karbantartható.
A mi udvarunk különösen szép volt, mivel anyám és apám is nagyon kedvelték a virágokat, anyám értett is a virágkertészet számos fortélyához. Miután egyedül maradtam, elkeseredett próbálkozásokat tettem a kertészkedés folytatására. Az alsó kertben krumplit, sárgarépát, petrezselymet, hagymát, paprikát, paradicsomot termesztettem, az udvaron pedig igyekeztem fenntartani az ápoltság látszatát. Ez azonban a kora reggeltől késő éjszakáig folytatott meló mellett nem ment úgy, ahogy szerettem volna. A falusiak egy része epés megjegyzéseket tett rám, mondván, hogy miért nem költözik be az ilyen a városba, aki képtelen a háza táját rendben tartani.
A másik oldalról meg egyik ügyfelem jut eszembe, aki máig is emlegeti, hogy mikor kijött tárgyalni hozzám, engem a szakadó esőben a kertben talált, amint épp palántáztam. A barázdában egy nylonzacskóval letakarva ott volt a mobil meg a vezetéknélküli telefon. Ezek folyamatosan csengtek. Az illető fél óráig toporgott mellettem esernyővel. Én a palántázással nem haladtam, ő az üzleti ajánlatát nem tudta elővezetni, aztán otthagyott. Csak arra emlékszem, hogy akkor nagyon cefetül megáztam.
Azóta a helyzet annyit változott, hogy minden szomszédom kihalt a házból. Új lakók jöttek, akiket a kertészkedés nem annyira érdekel, vagy nincs idejük foglalkozni vele. A ház tehát most nagyon elhanyagolt küllemet mutat a falu közepén, de legalább az én lakrészem és a hozzá tartozó terület sem lóg ki belőle negatív értelemben.
Ma reggelre egy kicsit jobban éreztem magam, ezért felmentem a céghez elvégezni a körmömre égő dolgokat, aztán ebéd után még egy félórára kimentem a ház köré brucsogni. Sok mindent persze nem tudtam ennyi idő alatt csinálni, de összekapkodtam a télen letört faágakat, meg összegyűjtöttem egy halom nylonzacskót. Erre a különösen utált tevékenységre azért van szükség, mert egyik szomszédunk nem tudja megfinanszírozni a kukás szemétgyűjtést. A hulladék nagy részét az északi szélre bízza, ami a szomszédok kertjébe segíti az anyagot, elsősorban az enyémbe. Mármost ezek nagyon undorító kinézetű zacskófoszlányok, belerohadt kajamaradékokkal és kideríthetetlen egyéb komponensekkel. Igen jól mutatnak bárhol.
A kis kinti sertepertélés is eléggé lefárasztott, úgyhogy azt hiszem, ma még nagyrészt pihizni fogok, hogy valahogyan neki tudjak kezdeni az igen mozgalmas hétnek. Vannak azért pozitív dolgok is. Egyrészt már mindenféle virág kezd nyiladozni, vagy legalábbis bújik, bimbózik. Másrészt most már zárás (este 6) után is világos lesz, ezért a ház körüli dolgokkal mindig fogok tudni foglalkozni egy kicsit még az éjszakai műszak előtt.
A mellékelt kankalinokról pedig röviden annyit, hogy ezek már alkalmazkodtak a klímaváltozáshoz. Az utóbbi években, így most is, november végétől folyamatosan kísérleteznek a virágzással. Amikor cudar hideg van, -10 fok, vagy alatta, akkor úgy tűnik, mintha elfagytak volna. Ha a hőmérő csak kicsit jár 0 fok alatt, akkor már bepróbálkoznak. Amikor pedig akár egy fél órára kicsit fagypont fölé megy a hőmérséklet, szemtelenül egyből kinyílnak. Aztán kábé májusig igen jól el is vannak, folyamatosan virágoznak és jó húsos leveleket hajtanak, hacsak khmmm... a fűnyírónak nincsenek útjában. A kankalinok mellett még hóvirág és tőzike nyílik nagy mennyiségben a kertben. Még mielőtt természetvédő társaim hörögve csörtetnék kardjukat, elmondom, hogy ezek kb. 40 éve kerültek be, amikor még szó sem volt ezek védettségéről, és azóta szépen elszaporodtak a kankalinnal együtt. Utóbbiak "bóti" példányok voltak eredetileg. 
