Ez most ismét egy "bezzeg az én időmben" típusú bejegyzés lesz, ha nem bírod az ilyent, akkor egyből nyomd meg magadon a "Next" vagy az "Exit" feliratú idegdúcokat!
Szóval épp hogy csak vége lett a gáz - válságnak, aztán a félnapos internet kimaradásnak, most pedig esett egy kis hó. Utóbbi miatt bizonytalanná vált felénk az áramellátás, a környéken sok településen nincs villany. Nálunk már nagyjából van, ami annyit jelent, hogy pislog, villog, épp csak annyi időre marad ki, hogy a számítógépeket meg az egyéb erre érzékeny készülékeket kiakassza, bennünket pedig váratlanul feltörő és cifra mondásokra késztessen. Életünk gáz - Internet és áramfüggő lett. De mint a helyzet jól mutatja, nem ezektől függünk mi igazán, hanem az őket "szolgáltató" Szolgáltatóknak. Akik mindig a helyzet magaslatán vannak, ha véletlenül egy napot csúszol a sárga csekkel, és pillanatok alatt összeomlik a teljes rendszerük, ha valami bekavar. Szakszerűen úgy fogalmazhatjuk ezt, hogy az ellátó rendszereik hibatűrése rendkívül rossz. De miért is van ez így? Hát azért, mert nem áll érdekükben jobbat fönntartani.
Tegyük fel, hogy én vagyok a Gonosz Multi, és épp meg akarok venni egy ilyen céget, ami valamilyen tulajdoni formában így - úgy működik. Először is felkérek egy szakértőt, aki a megvenni kívánt társaságot átvilágítja. Majd kérek tőle többféle javaslatot arra nézve, hogy az apparátust mekkora létszámleépítés mellett lehetne még üzemeltetni. Eladunk minden ingatlant, elküldünk minden embert, lekicsinyütjük a céget, amennyire csak lehet. Egy ponton túl persze már nem fog működni a dolog, ezért meg kell találni azt minimális értéket, ahol a rendszer még valamennyire üzemképes. Azt mondom ennek a tanácsadó cégnek, hogy készítsenek tervet mondjuk 80, 90 és 95 % üzembiztonságra. Ez annyit jelent, hogy mondjuk egy évre vetítve a kedves fogyasztó a cső vagy a drót másik végén a teljes üzemidő ezen hányadában élvezheti szolgáltatásunkat. Megkapjuk az eredményt. 95% üzembiztonság mellett nem dobhatunk ki senkit, sőt, még fel kell vennünk embereket. Az ingatlanokra is szükség lesz. 90% mellett nagyjából a meglevő stábra és műszaki háttére támaszkodhatunk. 80% esetén elküldhetünk pár embert, meg értékesíthetünk két kutyaólat.
Nos, ez nekem, a Gonosz Multinak nyilván nem biznisz. Menjünk le mondjuk 60%-ig. Ez esetben elküldhetjük a dolgozók 80%-át, igaz, hogy fel kell vennünk 50 ügyfélszolgálatost, akik majd a problémákat megpróbálják valahogy a kedves ügyfelekkel karöltve a szőnyeg alá söpörni, meg a sajtó felé kimagyarázni a bakikat, mert törvényszerű, hogy baki az lesz bőven. Na, ez már profitképes rendszernek tűnik, ráadásul a meglevő ingó és ingatlan vagyont szinte teljesen el lehet adni, csak egy jól felszerelt ügyfélszolgálati irodára lesz szükség, ahol a szerencsétlen ügyfélszolgák headestjeik és monitorjaik társaságában megvívják mindennapi túlélő showjukat. Pár operatív ember (szerelő, technikus) pedig küzdjön, próbálja a korábbi több száz fős csapat munkáját "hatékonyan" elvégezni. Pláne, amikor dőlnek az oszlopok, szakadnak a kábelek, szóval, amikor balhé van. Na, ez már végleg nincs betervezve a százalékos kockázatelemzésbe. De engem, a Gonosz Multit, ez hol érdekel? (Ez a "hol érdekel" olyan jó arrogáns bunkóság...)
Félreértés ne essék, nem szeretném visszasírni a pártállami Magyarországot, de ismét átestünk a nagy magyar ló túlsó oldalára. Az értelmetlen túlfogalkoztatás és tengi - lengi állások után most a melósok széthajtása folyik. Akkoriban persze a megfelelően túlbiztosított közszolgáltató rendszerekben, mint pl. áram-, víz-, gázellátás, elég sok embert tudtak hibaelhárításra ugrasztani. A telefont nem említem, mert a rendszerváltás előtt siralmas volt a telefonellátottság, és ha hiba történt, akkor napokat kellett várni arra, hogy valami legyen. Most arra kell napokat, vagy legalábbis órákat várni, hogy valaki a központban a gépe egerén kattintva rendbehozzon valamit, majd egy automata hívás leellenőrizze, hogy a kattintás elérte - e a kívánt hatást?
Kiszolgáltatottak lettünk. Ilyenkor vesszük csak észre, amikor elzárják a gázt, dőlnek az oszlopok a viharban, elvágják a kábelt, hogy mennyire nagy ez a kiszolgáltatottság. Nem hiszem, hogy 20 éve, a rendszerváltáskor erre vágytunk volna.
