Minő idill! Egyedül kutyorgok a konyhaasztalnál, ég a gyertya, és jóízűen fogyasztom a vacsorámat. A félreértések elkerülése végett semmi más nem világít, csak a gyertya, tehát ez nem járulékos hangulatvilágítás. Nincs villany. A menü:
- konvektoron sült Mini Kijev
- mobilfényes hasábkrumpli
- kechup
- sör
Jó, mi?
Miután bezártuk a boltot, fél hét körül szemrevételeztem a hűtőszekrényt. Nos, abban a Nóri által hozott kocsonya maradványán kívül semmi nem volt. Igaz, hogy az még egy vacsorára épp elég lett volna, azonban figyelembevéve, hogy a következő napokban nem sok esély maradt egerszegi bevásárlásra, beültem az autóba, és beevickéltem a városba, hogy beszerezzem a következő napokra való "E" szükségeletemet. Rendesen szakadt a hó, az út hihetetlenül ócska volt. Néhányan már behatóan tanulmányozták autójukkal az útszéli árkokat, de én sikeresen bejutottam. Gyorsan végigloholtam az áruházon, beledobáltam a szokásos egy hétre - tíz napra elég kaját, meg a szükséges ezt - azt a bevásárló kocsiba, és indultam volna haza. Azonban megpillantottam, hogy akcióban tök olcsón szórják a mini Kijevet, és mivel ez egy finom műkaja, be is dobtam egyet gyorsan a kocsiba. Igykezetem haza, de visszafelé már nagyon durva volt az út. A vizes hó nagy pelyhekben szinte vízszintesen esett, alig lehetett kilátni az autóból. Hazaérve fölraktam a rezsóra serpenyőben az olajat, és mire összeabriktoltam a krumplit, már fel is forrósodott. Épp elkészültnek nyilvánítottam a hasábkrumplit, és kezdtem a forró olajba beobálni a kijev - golyócskákat, amikor pislogni kezdett a villany, majd jól elment. A forró, sercegő olaj hamar lehűlt, és úgy ítéltem meg, hogy kell még valamennyit sütni, ezért áthelyeztem az egészet a gázkonvektorra. Mivel tök sötét volt, a zsebemben talált mobil jó erős fotófényénél végeztem ezen műveleteket, aztán egy zseblámpámál folytattam, végül megtaláltam a gyertyát, annál fejeztem be. A kijevi nem sült át annyira,mint ahogy szeretem, de azért ehető volt.
Most a notebookon, mobillal netezek, de hamarosan abbahagyom, mert ki tudja, meddig nem lesz áram, takarékoskodni kell az aksikkal.
Meg aztán emlékezem apámra, aki régen, körzetszerelő korában ilyenkor elindult éjnek idején a hóviharba, megkeresni a szakadást a nagyfeszültségű vezetéken. Mikor megtalálta, hazajött, betelefonált a kurblis telefonon, lejelentette a hibát, ismét kiment, megjavította. Nem volt ehhez se szolgálati terepjárója, se mobilja, csak egy táskája a szerszámokkal, egy mászóvasa, meg a tisztessége. Amíg haza nem ért, anyám addig egyfolytában imádkozott . Mindig hazaért, és a villany mindig kigyulladt. Isten áldja meg az emlékét!
