Vasárnap este szokás szerint elég sokáig melóztam. Éjfél után botorkáltam haza, bekaptam pár falatot vacsora helyett, megtekintettem a konyhában tornyosuló mosatlan edények halmát, majd úgy döntöttem, ezt inkább kihagyom. Kevés zombiszerű fürdőszobai sertepertélés után behuppantam az ágyba. A fejemben még millió dolog pörgött, csitítás képpen benyomtam a tévét. A Natgeón szenzációs adás ment a világegyetemről. A Szaturnuszig még követtem, aztán fél kettőkor a reklám visító hangjára ébredtem kezemben a távirányítóval. Féléber állapotban kinyomtam a távirányítót, majd elaludtam. Fél ötkor ébredtem a szokásos napi és heti problémák nyomasztó tömkelegével a fejemben. Hatig forgolódtam az ágyban (akkor harangoztak), aztán fél hétkor ismét felébredtem a "Van egy kék tó..." ortopéd dallamára, amivel a telefonom tudatta velem, hogy ki az ágyból! Fájó fejjel és szédelegve kecmeregtem ki, aztán a szokásos reggeli szüttyögéseken túlmenően összekapkodtam a Skoda vizsgáztatásához szükséges irathalmazt és elvágtattam vele a szervizbe műszaki vizsgáztatás céljából.
Előző este Nórit kértem meg, hogy szedjen össze a szervizben munkába jövet, és hozzon haza. Az a poén, hogy azt hittem, 9-re jön, ezért háromnegyed kilencre kértem, jöjjön értem. Ő ott is volt, de mint kiderült, neki 10-re kellett volna ma jönnie. Lüke voltam, mert nem tisztáztam vele a munkakezdést. Én biztos ideges lettem volna a helyében, de ő csak szokás szerint mosolygott. Néha jobb lenne, ha ordibálna velem egy kicsit, mert így nem jó. Túlságosan elnéző :)
A nap aztán hamar felpörgött. A kollegákkal 3 részletben tartottunk munkamegbeszélést, mert mindig jött valaki. Folyamatosan csörögtek a telefonok, estére a mobilom csutkára lemerült. Egy megrendelés 29. variációját dolgoztuk ki és számoltuk át. Elég összetett és bonyolult cucc, sok logisztikai kérdőjellel. Most ugye minden szmogfüggő lett, emiatt is át kellett variálni mindent. Folyamatosan jöttek az ügyfelek, meg halmozódtak a kavarodások. Mindezek közben mostam otthon, időnként hazarohangálva, hogy menedzseljem a mosógépet. Ami épp megint nem akar nagyon centrifugálni. A csurom vizes cuccokat aggattam ki otthon, egy hétig sem fognak megszáradni. De már ismerem a gépet. Csak akkor nem centrifugál, amikor nagyon gáz, hogy vizes ruhákat szedek ki belőle, és nagyon nem érek rá vele szórakozni. De eközben is fél kézzel a mobilt szorongattam, mert folyamatosan hívogattak. Ki üzleti ügyben, ki csak azért, mert eszébe jutottam. Elszaladtam még a gyógyszertárba is, oda - vissza üzleti ügyeket telefonálgatva. Ebéd után tovább fokozódott a cirkusz. Kiderült, hogy a szerdai pesti beszerző turnét alaposan át kell szervezni, mert egy csomó minden nem fog már beférni a kocsiba, meg képtelenség időben végigcsinálni a tervezett programot. Újabb telefon a nagykereknek, email hegyek, szkájp nyekergések. Menet közben a módosítások módosítása.
Aztán a tavalyi restanciák elővétele. Az év végi hajrában egy csomó apró dolgot átütemeztünk "amikor majd kicsit nagyobb nyugi lesz" időszakra, és ez mostanra vonatkozott. Ám ezek már ijesztő halommá tornyosultak, amit apránként megpróbálunk elrendezni. Szerviz ügyek, hiányzó bizonylatok, tartozások felénk és tartozások tőlünk.
Este felé még gyorsan megszültem két árajánlatot és elküldtem őket. Egy fontos ajánlattal még nagyon adós vagyok, remélem, az éjjel ez is összejön. Közben Bencével - Kornél segítségével - kiderítettük a Kaszásdűlőn levő net csatlakozás sajátosságait. Örülnék, ha Borika tudná használni a gépet Bence elköltözése után is.
Még csak este 9 van, de az a baj, hogy ilyenkorra már olyan vagyok, mint a lemerült telefonom. Ja, és néhány fórumozó morgolódik, hogy nem segítek megoldani a problémájukat. A két mondatban megoldható ügyekre mindig azonnal megmondom a frankót, de ha ilyen elfoglalt vagyok, mint ma, akkor a doktori disszertációkra kicsit várniuk kell.
Na, megyek, még gyorsan nekizúdulok a félig kész árajánlatnak, mert a holnapi nap se fogok túl sűrűn levegőhöz jutni.
Addig hallgassatok egy kis Harcsa Veronikát, meg nézzétek a vigyorgó Tankcsapdát :)
