Bár még csak öt éves voltam, jól emlékszem a napra, amikor Kennedy elnököt meggyilkolták. Apám késő este jött meg a műszakból, és én még valamiért ébren voltam, anyám próbált elaltatni. Amikor apu bejött hozzánk, izgatott hangon mondta anyámnak,hogy lelőtték Kennedyt. Aztán folytott hangon beszélgettek, emlékszem, azt taglalták, hogy lesz - e ebből újabb világháború, vagy nem. Kisgyerekként annyit tudtam, hogy mindketten borzalmas dolgokat éltek át a II. Világháborúban, és nagyon örültek hogy vége lett, és hogy ismét normális életet lehet élni. Bár az általuk elmesélt háború előtti világ mintha sokkal szebb lett volna, mint a háború utáni... Azt is tudtam, hogy Kennedy valami főember volt Amerikában, hiszen nálunk mindig szólt a rádió, és sokat emlegették. Akkoriban már saját kútfőből megtanultam olvasni is, tehát legalább a nagybetűs címekkel elboldogultam. Azt azonban nem értettem, hogy mi a közünk nekünk ehhez az egészhez? Amerika nagyon messze van, Kennedy nem járt még sose nálunk, és ezért - bár szomorú dolog, hogy lelőtték - miért kéne itt háborúnak lennie? Azt még nagyjából értettem, hogy az ávósoktól félni kell, mert elvisznek mindenkit,meg hogy csak titokban szabad templomba járni, mert valaki a kocsma mögül figyeli a misére igyekvőket, de ezt leszámítva vidám életünk volt. El se tudtam képzelni, hogy egy távoli ország vezetőjének halála ránk milyen hatással lehet.
Ma már pontosan értem, hogy a nagy politika mocskos csizmáival milyen könnyen belegyalogol mindennapi életünkbe, szétzúzza kicsi, de fontos álmainkat, életeket olt ki, embereket tesz földönfutóvá és nyomorékká, és csakis és kizárólag hazudik. Aztán, mivelhogy a legtöbbünknek nincsenek szuicid szándékai, jobb híján elhisszük a politikusok által harsogott baromságokat és birka módjára megyünk süketelésük nyomában, néha még örömmel bégetünk is. Néha valaki ellenszegül, azt eltapossák. (1848, 1956, 2006). Beállunk a sorba és boldogan bégetve megyünk hatalmas vezetőink (pl. a feri) nyomdokaiban.
Miről jutottak mindezek a dolgok eszembe? Arról hogy az ukránok, és az oroszok egymást szívatják, és elzárták a gázcsapot. Ez feléjük olyan fajta téli virtus, mint a farkasvadászat, vagy a vodkaivás. Ki a nyavalyát érdekli náluk, hogy ezzel nagyon nehéz helyzetbe hoznak tízmilliókat vagy százmilliókat? Megint döglődő gazdasággal indulhatunk egy új évnek. Fázva és aggodalommal teli.
Most éppen azt mondják, hogy leültették őket tárgyalni és jó esetben megállapodnak pár napon belül. Talán még mielőtt megfagyunk vagy tönkremegy minden. Szerintem, miután vége lesz a cirkusznak, jól összekacsintanak majd, hogy "na ugye Iván, megint milyen jót szórakoztunk a hülye Európai Unión!", aztán felhörpintik a szolgálati vodkájukat.
