Lassan már kezdünk ráállni erre a brutális munkamenetre. Itt a cégnél kora délutánra már elviselhetetlenné kezd válni a hőség. Nekem, mint munkáltatónak, lépéseket kellene tennem ennek enyhítésére. Szellőztetni azonban nem nagyon lehet, forró levegő ömlik be a nyitott ablakon. A lányok több praktikát is kiagyaltak, például terjedelmes plakátokkal fedték le a déli ablakokat, és naponta többször is felmosnak. Én pedig az éjszakai műszak alatt annyi ablakon át szellőztetek, amennyit csak nyitni lehet. Csakhogy hűvös levegő éjfél után szokott beáramlani. Akkor már csak ímmel - ámmal munkára vagyok többnyire képes, a huzattól viszont tutira minden bajom lesz másnap. Egyébként is a hőségtől egyikünk jobban szédeleg, mint a másikunk. Aztán hiába reménykedünk abban, hogy a hét végén egy kis vízparti kikapcsolódás felüdít bennünket, mert péntek este, de legkésőbb szombat reggel megjön a szokásos hidegfront. Ilyenkor persze legalább dolgozni jobban tudok, bár valaki egyszer kb. 30 éve azt mondta, hogy a hét vége nem arra való. Meg a Tízparancsolatban is van ugyebár valami erről...
A nagy hőség ellenére sok munkánk van, és elég sok ügyfél jár hozzánk. Ne tessék azonban nagy forgalomra gondolni. Csupa apróságot vásárolnak, hangszerekből, hangtechnikai berendezésekből, kiegészítőkből is inkább az olcsókat viszik. Jól tetten érhető, hogy amint csökken a nép pénze, egyre nagyobb dráma lesz egy komolyabb vásárlás. Gyakran háromszor, négyszer is kijön az ügyfél, többnyire családostul, mire eldönti, meg merje - e venni a szükséges cuccot. Aztán persze elvárja, hogy az összekuporgatott és fogcsikorgatva kiadott pénzéért zseniális hangszert, berendezést vigyen haza. A kínai csodák közül azonban az olcsóbbakkal nagyon sok gond van, tehát pont azokkal, amiket nagy nehezen még megengedhet magának a nép. Gyakran hozzák vissza a meghibásodott árukat, amiknek a garanciális menedzselése már több energiát von el tőlünk, mint az új termékek árusítása. Amint hallom, más üzletekben sincs ez másként, de ez nem dob fel.
Emiatt is nagyon nehéz a szabadságok kiadása. "Rendes" ügymenet mellett megoldható a lépcsőzetes szabadságolás, a sok visszáru kavarás mellett muszáj feszesebb ütemezést szabni. Korábban ilyentájt be szoktunk zárni egy hétre, levonulni testületileg az Adriára, és felfrissülve kezdtük újra a mókuskerék taposását. Most a normál szabadságolást is csak nagyon keservesen tudom megoldani. Nem csak hogy én nem tudok egy napra sem elszabadulni, de ilyenkor még a szokásosnál is több meló zúdul a nyakamba. A jelenlegi helyzetben esélyt sem látok arra, hogy kicsit lazábbra vegyem a figurát, pedig nagyon ki vagyok már purcanva. 2005 óta egy nap "rendes" szabit szakítottam ki magamnak, amikor Lacit eltemettük. Az a baj, hogy már nem bírom úgy, mint régen. Egyre több idő kellene, hogy regenerálódjak, és egyre kevesebb jut.
A napokban a gazdasági válsággal kapcsolatban eléggé ellentmondásos információk árasztottak el bennünket. Egyrészt megtudtuk, hogy további jelentős pályázatokat utasítottak el ügyfeleinknél (iskolák, közintézmények), néhány tuti biztosra ígért projekt esetében is. Sok pályázatban veszünk részt beszállítóként, rendszer telepítőként. Mindig szidjuk az ezekkel kapcsolatos hatalmas bürokráciát, meg a csekély hasznot, amit hoznak, de most ez is csökkenni fog. Lesz ugyan szeptember környékén egy elég érdekes dömping. Sok intézmény ugyanis pályázatára csak töredék pénzt kapott. Nekünk pedig most majd ki kell találni, hogy a gondosan kimunkált árajánlatokat (hú, de sokat kapirgáltunk rajtuk) most miként módosítsuk úgy, hogy értelmes beszerzés legyen belőlük.
Másrészt érdekes módon a forint elég komolyan visszaerősödött az utóbbi napokban, így talán előbb - utóbb ismét elfogadható szintre állnak majd az import cuccok árai is, és ez egy kicsit lendít majd az eladásokon. Meg a direkt import beszerzéseink is normálisabb árfolyamon futnak le.
Egyelőre viszont valami olyan tablettára lenne szükségem, ami pótol két - három heti bizniszmentes pihenést. Ha valaki tud ilyent, legyen szíves, szóljon!
