Az elmúlt éjjel arra vetemedtem, hogy aludtam. Este hét óra körül leültem a tévé elé, valamit meg akartam nézni. Kilenc óra után arra ébredtem, hogy alszom. Aztán ezt a helyzetet az ágyamban véglegesítettem egészen reggel nyolcig. Az elmúlt napokban a rengeteg meló és a pályázati cirkusz miatt teljesen kipurcantam,

Reggel elég frissen ébredtem, és ahogy kinyitottam az ajtót, ezerrel áradt be a júliusi reggel. Vidáman, tele életkedvvel, üde zöld fűvel és lombbal, virágok illatával. Egy percre eszembe jutottak a régi júliusi reggelek. Gimis koromban ilyenkor már elfelejtettük a szigorú tanórákat. Egy ilyen reggel azt jelentette, hogy bekaptam valamit, aztán vagy Lacival, vagy egyedül biciklire pattantam, és mentem a haverokhoz Egerszegre, vagy indultunk valami "jó" helyre túrázni. A barátaimmal persze mindig valami zenét hallgattunk, a zenekarokról, magnókról, rádiókról erősítőkről és hangfalakról beszélgettünk. Lányok csak nagy kiváltsággal kerülhettek ebbe a körbe. Egyik kedvencünk a Uriah Heep zenekar volt. Különleges módszerekkel az "ismerős ismerősének a nagybátyjának a rokonától" és hasonló helyekről szereztük be a lemezeket, és rendszerint az én dolgom volt, hogy a barátaimat ellássam a lehető legjobb magnófelvételekkel. Ők ezt különféle strandbelépőkkel, fagyikkal, mozijegyekkel kompenzálták. Laci is számos fontos relikviát meghozott Pestről, így respektje az egekbe nőtt a haverjaim körében.

A Uriah Heep - től az egyik kedvenc számunk a "July Morning" volt, ami valahogy akkoriban zenéjével és szövegével pont a mi siheder lelkünkhöz szólt :) Itt egy moszkvai koncertről készült videó, de ez már jóval később volt, mint az együttes fénykora. 

Akkoriban többször is elképzeltük, hogy milyen jó lenne, ha eljönnének Magyarországra koncertezni, és élőben láthatnánk - hallhatnánk őket. De ez a '70 - es években csak álmodozás volt. Emlékszem mikor az őszi almaszedésen fától fáig vittük a kis magnót, hallgattuk ezeket a nótákat.

Aztán valamikor 1994 - ben, vagy 95 - ben egy hangszerbemutatón csak úgy sitty - sutty összefutottam Ken Hensley - vel, az együttes legendás billentyűsével. Kicsit késtek, mert Bécsből jövet elkapták őket a rendőrök gyorshajtás miatt. Mikor kiderült, kiről van szó, persze tovább engedték. Azért tudtam beszélgetni pár percet vele, megszoríthattam a kezét, és adott egy autogramot is. Jobb híján a kezem ügyében levő prospektusra :)

Hazafelé Szántódon engem is bemért a traffi. Arról is megvan emlékként a büntetésről való értesítés, de most inkább az autogramot szkenneltem ide: