Az éjszakai vírushajhászat után hazafelé indulva erős gázszag csapta meg az orromat, amint kinyitottam a cég ajtaját. Az utóbbi napokban már lengedezett némi gázszag a környéken, de nem tudtuk megállapítani, hogy honnan jön, mert az erős szél össze - vissza kavarta. Most viszont szélcsend volt, és akusztikailag is csend volt, nem jártak autók előttünk az úton. Amikor hallottam, hogy a járda mellett álló nyomásszabályzó sziszegő, sőt, inkább sivító hangot ad, egyből tudtam, hogy az lesz a bűnös. Bár ez még a mérők előtt van, úgy gondoltam, inkább beszólok az ügyfélszolgálatra, nehogy baj legyen, mert tényleg erősen jön a gáz.
Mondták, hogy jó, majd intézkednek, de maradjak ott, majd valamikor kijön valaki és megnézi. Ekkor már elmúlt fél tizenkettő, én nem bíztam benne, hogy éjjel kijönnek. Hazamentem tehát, és épp lefeküdtem, amikor megcsörrent a telefon. Az ügyeletes szerelő hívott, hogy egy óra múlva itt lesz, és legyek én is ott, mert céges a cucc. Na, mondhatom megörültem, mert akkor már alig láttam ki a fejemből. A vírusvadászat eléggé kimerített. Egy óra előtt pár perccel meg is érkezett az ember. Szinte egyből megállapította, hogy a nyomásszabályzó membránja repedt ki. Ezután azt kérdezte, hogy miért nem zártam el, ráért volna reggel kicserélni. Visszakérdeztem, hogy ezek szerint én hozzányúlhatok a Nagyméltóságú EON berendezéséhez? Közölte, hogy az a mienk, mivelhogy céges bekötésről van szó. A mi tulajdonunk, és nekünk kell kifizetni a cseréjét is. Én meg még azt hittem, örülni fog az EON, hogy megakadályozom a méretlen gázuk kiömlését és a robbanásveszélyt.
Két órára befejeződött a csere, számos papír kitöltése után végre aludni térhettem. A borsos számlát pedig küldik majd.
