Tegnap reggel nagyon ütődötten ébredtem valamiért. Aztán míg próbáltam megbirkózni a napkezdéssel, elindultak a telefonhívások. Pár éve elhatároztam, hogy a fürdőszobába nem fogom bevinni a telefonomat. Aki nagyon fontos, inkább visszahívom később, de ha minden hívást fogadok, akkor sohase jutok fel a céghez. Hát most volt hívás bőven. Azt imádom, amikor kedves telefonálóim szinte ráéreznek, hogy most nagy rohanás közepette vagyok, tehát "Ádámtól - Évától" mindennel traktálnak a telefonban, amit egyébként 10 másodpercben tökéletesen össze lehetne foglalni. Bátyám szokta mondani, hogy a telefonálást külön tanulni kell, és milyen igaza volt! A telefonos szófosás egyikünknek sem tetszett sohasem. Sem adó, sem vevő oldalról.
Végre felkecmeregtem a céghez, ahol Kriszti azzal fogadott, hogy furcsálkodik a számítógépe, ami egyben a cég adatbázis szervere is. A tünetek nagyon csúfosak voltak. Olyannyira, hogy félretettem minden más tervezett tevékenységemet, és nekiestem a gépnek. Rutin ellenőrzések, víruskeresés, tesztelések, SP3 uninstall, SP2 install, újabb vírus keresgélés, nagyjából eredménytelenül. Hozzá kell tennem, hogy az ügyfelektől nem fogadok vírusos gépeket, egyszerűen azért, mert nincs időm vírusokat hajkurászni. Az egy rendkívül időigényes és ugyanakkor nagyon nagy figyelmet igénylő munka, amit a kedves ügyfél rendszerint nem hajlandó megfizetni. Ezért el szoktam irányítani őket számítástechnikai cégekhez, mondván, hogy ők szakszerűen megoldják a dolgot. Saját rendszerünkre pedig igen kínosan vigyázunk, hogy vírusoknak még árnyéka se vetődjön rá. Ennek ellenére most az érintett gépen megfogtam pár dögöt, igaz, régi és nem használt könyvtárakban lappangtak, valószínű tehát, hogy sohasem aktiválódtak.
A gép azonban még mindig nagyon fura dolgokat művelt, de estig legalább olyan szintig rendbevágtam, hogy lehessen dolgozni rajta. Persze kellő óvatosság mellett. Aztán szóltak, hogy elkészült a fűnyíróm, így oda rohantam, de mire hazaértem vele, arra más besötédetett, ismét nem tudtam füvet nyírni.
Ma napközben eldolgozgattunk a "lájtosan" működő rendszerünkkel, és most ismét nekiálltam egy új stratégiával megtalálni, hogy mitől facsarodhatott ki a Windows. Konzultáltam több vírus - guruval, és elolvasgattam, ami neten hozzáférhető volt a témában, de úgy tűnik, mindenki tanácstalan.
Zárás után elrohantam haza, hogy végre neki tudjak állni füvet nyírni. Hat órakor pontban, tehát a zárásra időzítve el kezdett cseperegni az eső. Egy darabig nyírtam azért a füvet, de amikor már nagyon átnedvesedett, abbahagytam, nem akartam tönkretenni frissen rendbeszeszedett fűnyírót. Most tehát ismét a vírusvadászat került napirendre.
Hú, de rühellem...
A számítógép vírusok az emberi gonoszság megtestesülései. Egyesek abban találnak örömöt, hogy nagyon sok másik embernek bosszúságot vagy kárt okoznak. Úgy gondolom, hogy ez elég szánalmas foglalkozás. Tavaly, amikor beleástam magam valamennyire a Visual Studio - val a Windows szintű programozásba, rájöttem, hogy nem is olyan nagy ördöngösség ilyeneket megírni. Leginkább egy olyan személyiség kell hozzá, aki ebben örömét leli. Pedig kezeltethetné is magát...
