Az éjjel sokáig szenvedtem számítógépes ügyviteli rendszerünk karbantartásával. Az ilyen jellegű ténykedésekre csak hét végén kerülhet sor, ügyfélmentes állapotban. Mivel szombaton a jó időt kihasználva a ház körül dolgoztam, maradt a vasárnap. Gyakorlatilag az egész napomat fel is emésztette a rendszer átgyúrása. Elméletileg egyszerű MSQL engine újrarakás lett volna, majd a programok upgrade-je, adatbázis visszatöltés, némi igazítás. De hamar kiderült, hogy a szoftver fejlesztőjének immáron többször módosított útmutatója sem frankó. Többre mentem tehát a józan paraszti ésszel, meg azért a több, mint 30 éves számítógépes gyakorlat sem volt hátrány. Így aztán fölpakoltam a központi gépre meg a sajátomra szükséges komponenseket, össze is jött a dolog, és már megveregettem volna a vállamat, ha Nóri gépével nem faragtam volna be. Azon még Win98 fut, és bár a fejlesztők első körben mondták, hogy nem lesz semmi probléma azzal sem, azért kiderült, hogy az élet nem ilyen egyszerű. Számtalanszor futottam neki a beállításoknak, és ugye minden esetben újraindítás, több perces timeout kivárása, hibaüzenetek értékelése, netes megfejtő bányászat, de sajna nem jutottam előbbre. Csak az tisztázódott bennem, hogy a program új változatát úgy írták meg, hogy az már Win98-on ne legyen installálható. Gondolkodtam rajta, hogy visszatelepítek mindent az eredeti állapotába, csakhogy ezzel elveszítenénk a további frissítések lehetőségét, márpedig amint kormányunk, vagy helyesebben kormányszerűségeink ténykednek, lesznek itt ÁFA - , meg egyéb számviteli változások, az tuti. A gépre pedig több okból sem akarok egyelőre XP-t rakni, sajna kell még nálunk egy 98-as gépnek is lennie. Szóval ez a kérdés nyitva maradt, de sokat nem vacakolhatok rajta, mert Nóri számára biztosítani kell a hozzáférést a rendszerhez.
Az adatbázis matatás után zsongó aggyal mentem haza lefeküdni, de mivel gondoltam, hogy kissé lazább nap elé nézünk, talán tovább alhatok. Utána pedig az orvoshoz szerettem volna elmenni, mert hetek óta nem bírok kigyógyulni a kínzó köhögésből, és ez már több, mint kellemetlen.
Nos, ebből nem lett semmi. Kora reggel elkezdett csöngeni a telefon, és mire feljöttem a céghez, itt már állt a bál. Reggeli közben vigyorogva olvastam a nekem szóló horoszkópot az újság utolsó oldalán: "ma többeket magára fog haragítani!". Ez össze is jött aztán. Meséltem Áginak, hogy gyakran érdemes lenne egy kandi kamerával rögzíteni az itteni eseményeket, eladni egy tévének, nagyobb nézettségi indexe lehetne, mint egy színvonalas Győzike - shownak, vagy hasonló izéknek.
Nézzünk néhány ügyfelet a mai felhozatalból:
A. Ritkán jön, de akkor nagyon, és sokan. Egyikük is képes órákon át az egész céget munkaképtelenné tenni, hárman, totálkárra futtatnak mindenkit. Amúgy nincs vele semmi gond, csak nagyon fárasztó(k).
B. Hatalmas nagy problémával jön, nagyon nehezen tud fontos hivatalából elszabadulni. A problémája megoldásához Gyuri kellene, de őt A és csapata kötik le. B ezért ideges, és kikéri magának, hogy Gyuri nem körülötte ugrál. Persze egy telefonhívás segített volna megfelelő időpontot találni, de hát B fontos ember, nem szokott hozzá, hogy holmi szerviz ügyekben időpontot kérjen. Hozta magával egyébként C - t, akié a hibás hangszer, de C egyedül nem mozog, B az ő ombudsmanja, sofőrje, meg jogi képviselője is. C csendben figyeli a fejleményeket.
D - vel akkor találkoztam össze, amikor rohanvást jöttem föl reggel a céghez. Ő egyébként jó ismerős, több, mint egyszerű ügyfél. Épp szállt ki a kocsijából, és mikor rákérdeztem jövetele okára, elkezdett nekem mesélni egy végtelen történetet Ádámtól és Évától, de még mielőtt a Vízözönig jutott volna, megcsörrent a zsebemben a telefon. E hívott egy alföldi városból, technikai segítséget kérve. Csöpörgött az eső, javasoltam tehát, hogy hívjon később, D - vel elindultunk befelé, ő közben folytatta történetét. Beértünk az üzletbe, én még mindig nem értettem, hogy hova is akar kilyukadni, csak megrettentem a boltban uralkodó sokaság láttán. Igyekeztem levetni a kabátomat, de közben már egy telefont nyomtak a kezembe. F hívott, egy 2 hete adott árajánlat ügyében. Őt is megkértem, hogy hívjon kicsit később. Közben D már eljutott odáig, hogy beszélhettünk a valódi problémájáról, melyek egy részére megadtam a választ, másik részéhez Gyuri kellett volna, aki viszont az A brigád és B között multitaskingolt kicsit üveges tekintettel. Közben nekem újabb telefonjaim adódtak, de nagy nehezen Gyuri át tudta venni D - t, és Kriszti segítségével lemenedzselték a kérdést. Aztán befutott Nóri. Itt lett volna az ideje, hogy összehívjam a munkatársaimat egy rövid megbeszélésre, de reménytelen volt, mert mindenki tárgyalt, telefonált, vagy a billentyűzetet csapkodta. Közben bekapcsoltam a gépemet, beömlött egy halom sürgős választ igénylő email is, és elkezdtek szkájpon is hívogatni, ez utóbbit kénytelen voltam leállítani. Aztán B - ék morogva távoztak, mikor megtudták a problémájuk megoldásának lehetséges árát, majd kisvártatva D és az A csapat is elment. Közben persze voltak még ügyfelek, de ők simán csak vásárolni, vagy érdeklődni jöttek, a sztori szempontjából érdektelenek.
Amint letisztult a helyzet, hazafutottam a mosógépből kidobálni a ruhákat. Út közben összeakadtam G - vel, aki mondta, hogy megvár, mert nagyon komoly ügyben akar tárgyalni velem. G valódi nehézbombázó, a KIX már attól is felszökik, ha csak előttünk halad el autóval. Januárban kért csomagajánlatot több cuccra. Mondtam neki akkor egy árat arra az esetre, ha valamennyi készüléket egyszerre megveszi. Nagyon tetszett neki az ügy, de két nap múlva úgy jött vissza, hogy most csak egy tételre van pénze. Amint a kiajánlásban szerepelt, egy tételre is adtam volna neki árengedményt, de nem akkorát, mint az egész cucc megvételekor. Akkor addig kesergett - könyörgött, hogy végül odaadtam neki azt a tételt a nagyobb kedvezménnyel, csak hogy szabaduljak tőle, mert amennyi időmet elvitte, az alatt rengeteg hasznosabb tevékenységet tudtam volna folytatni. De mondtam neki, hogy a folyamatos áremelések miatt ne számítson arra, hogy a többi tételt a későbbiekben hasonló kedvezménnyel meg fogja kapni. Most pedig még egy dolgot szeretett volna megvenni, de természetesen a januárban hallott áron, ami már rég a múltba veszett. Megpróbáltam neki észérvekkel elmondani, hogy ez már teljesen képtelenség. Mondjuk G - nél az észérvek nem sok vizet zavarnak. Belefogott a kesergésbe, kunyerálásba, bolhapiaci stílusú alkudozásba. Közben ismét hívogattak telefonon, de ő csak várt a sorára. Ismét hívott E, aki vett valahol egy szintetizátort, de sok mindent nem tud rajta működtetni, mert nem érti az angol leírást. Megpróbáltam neki pár percben elmondani a lényeget, de kiderült, hogy sokkal mélyebbről kellene kezdeni a tudományos előadást. Megkértem tehát, hogy folytassuk a diskurzust este, G - nek már úgyis vérben forogtak a szemei. Ettől E hallhatóan megsértődött, hiába magyaráztam neki, hogy épp többen is várnak itt rám. Kénytelen voltam G - vel rövidrezárni a dolgokat. Bár a rég kiajánlott árat lehetetlenség volt már tartani, felajánlottam neki az új árból egy kedvezményt, csak hogy szabaduljak tőle. Még tipródott egy fél órát, míg én más ügyfelekkel foglalkoztam, hallottam, amint Krisztinek és Gyurinak engem ócsárol, majd egy "Ezt most megjegyeztem!" mondattal végre távozott, miután sziszegve kifizette az általam ajánlott árat.
Ez történt délelőtt röpke két óra leforgása alatt. Utána állhattunk neki az érdemi munkának, pár perc alatt egyeztetni a heti teendőket. Majd Gyurit gyorsan megkértem, ugorjon be a bankba meg egy rejtélyes templomi hangosítási hiba ügyében. Közben hozzánk azért folyamatosan jöttek a népek, csengett a telefon, stb. De délután már kicsit "kiegyensúlyozottabb" ügyfélgárda jött. Kiemelni csak H -t tudnám, aki elképzelt valóságshownk egyik sztárja lehetne. Szerénynek éppen nem nevezhető életművész az úr, folyamatosan röhögésre készteti hallgatóságát. Keresett valamit, amire én két ajánlatot mondtam neki, egy egyszerűbb, olcsóbbat, és egy extrákkal felszerelt, csicsás, drágább változatot. H először egyértelműen az olcsóbbat kérte, aztán gondjaiba merülve futkározott fel - alá az üzletben, és egyszer csak kifakadt belőle, hogy "De hát miért tagadnám meg magamtól a jobbikat?" Ismét kitört belőlünk a röhögés. Közben telefonok, email hegyek, Skype, gordonkázás - most mindenki azt taglalja, hogy mi lesz velünk Gordon uralma alatt - aztán bezártunk. Rohanás bevásárolni, majd még elmentem a temetőbe is, kicsit rendbetettem a sírt meg vittem egy kis virágot, már a tegnapi évforduló kapcsán is.
Ennyi szusszanás után most pedig megyek, és folytatom a tennivalóimat.
