Mármint a Musikmesse Frankfurt, ami jövő héten lesz. A frankfurti vásár a világ legnagyobb zenei szakkiállítása. Ott szokták bemutatni a hangszer újdonságokat, a legújabb hang - és fénytechnikát, na meg a friss zenei szoftvereket. A gigantikus kiállítócsarnokokban sétafikálva összefuthatsz bármikor egy világhírű muzsikussal, de az is teljesen életszerű, hogy mikor a rengeteg büfé egyikében leülsz egy sör  + virsli kombinációra, akkor a szomszédod valamely zenei világcég vezetője. Ott ezekkel a zeneipart meghatározó emberekkel és celebekkel testőrök nélkül találkozhatsz, és általában tök normális, hogy bárkivel szóba elegyedhetsz. Mint ahogy téged is meg fognak szólítani ezért - azért. Nincs protokoll, úgyis tudják, hogy aki a zenei bizniszben fut, az egységesen flúgos, nagyjából egy család.

Idén nekem is lett volna kedvem elmenni, de sok minden bekavart. Laci halála előtt minden évben voltunk a céggel a vásáron. Nem csak a szakmai ismeretek miatt, hiszen azok most már a neten nagyjából elérhetők, de tényleg fontos a cégek vezető embereivel a személyes kapcsolat, ami most már sajna évek óta halványodik. Másrészt a vásár nagyon izgalmas és érdekes még a kívülállóknak is, hiszen a nagyszerű zenészek a számos színpad valamelyikén mindig muzsikálnak, állandóan érdekes dolgok történnek, az egész egy óriási show.

Nagy élmény maga a város is. Frankfurt Európa pénzügyi központja, és ha valaki a belváros felhőkarcolói között sétálgat a sokféle nemzetiségű ember multikulti forgatagában, akkor valamiféle amerikai érzés keríti hatalmába. De ha kicsit kijjebb megyünk a külvárosok felé, ott vannak az ódon német házak, a szűk kis utcácskák, ahol csak német precizitással lehet a zsebkendőnyi helyeken parkolni, rend és fegyelem uralkodik.

Hogy messze van - e Frankfurt? Hát, tőlünk  a Messe hatalmas parkolója kb.1000 km - re van, és ezt a távolságot 2 - 3 megállással 8 - 9 óra alatt le szoktuk futni. Néha gyorsabban is, mert a német autópályán nincs sebességkorlátozás, csak a karbantartások és a balesetek miatt kell hosszabb menetidőt kalkulálni. Lehetne menni persze Sármellékről is repcsivel, de idén a válságra való tekintettel nem megy járat Frankfurtba, talán majd nyártól közlekednek ismét a gépek.

Végülis egy csomó dolog szerencsétlen egybeesése miatt nem tudunk idén menni a vásárra, de ahelyett, hogy ezeket részletesen kifejteném, elmondom inkább az ide kapcsolódó székely viccet.

Az idegen betéved egy székely faluba, és feltűnik neki, hogy nem harangoznak délben. Meg is kérdezi egy arra járó bátyókától, hogy miért is van ez?

- Jaj, kérem szépen, hosszú története van annak! Először is, mióta meghalt a régi sekrestyésünk, azóta a Pali bácsi harangozna, de az szinte mindig részeg. De ha nem, akkor se biztos, hogy megtalálja a sekrestye ajtajának a kulcsát, mert néha a plébános úr elkeveri valahova. De hát ugye a torony is igen rossz állapotban van már, meg a harangkötelet se ártana kicserélni. Nameg aztán harangunk sincs...

Valahogy így vagyunk mi is :)