A Windows úgy kezeli a futtatott programokat, és az általunk nem is érzékelt, de a számítógépben zajló folyamatokat, hogy látszólag mindent egyidejűleg intéz. Ez persze nem lehetséges, hiszen a valóságban csak egy, vagy egy pár processzor van a számítógépekben, és ezek egyidejűleg csak egy tevékenységet képesek csinálni. A Windows ezért a különféle folyamatokból "szálakat" (angolul: thread) képez, és minden szálból végrehajt egymás után egy kicsit, olyan gyorsan váltogatva ezt a játékot, hogy számunkra párhuzamosnak tűnik, amint képet rajzol a monitorra, egeret és billenytűzetet kezel, behozza a netről a dolgokat, letárolja azokat, stb. Ezt a párhuzamos folyamatkezelést nevezzük ugyebár multithreadingnek, bár vannak eltérő terminológiák is.
Azért kezdtem ilyen "Számítógépekről kezdőknek" könyvbe való leírással, mert az elmúlt napokban én is kb. így tevékenykedtem. Vagyis ezer dolgot csináltam egyszerre, azonban ez nekem korántsem megy olyan jól, mint egy PC-nek, vagyis elég sokat tévedek ilyenkor, és a végére jól ki is fáradok.
Vasárnap éjjel már jól kidekoráltam a naptáramban a hétfői és a mai napokat, de aztán szokás szerint bejött még hatalmas mennyiségű, előre be nem tervezett dolog is. Főleg árajánlatkérések, amik ismét nagy tömegben érkeznek neten, telefonon, meg jönnek azért emberek személyesen is az üzletbe árakat tudakolni, főleg, ha műszaki megfejtésekkel van a dolog összekötve. Nap közben elsősorban az ilyen személyes meg telefonos ügyeket intéztem, estére hagytam egy halom emailt. Ezzel aztán jól meg is jártam, mert fél nyolc körül leállt a net a T-online vonalon. Elfutottam haza vacsorázni, gyorsan elégettem az udvaron egy halom száraz csekmetet, aztán jöttem fel, de semmi. Egy darabig még tettem - vettem olyan dolgokat, amikhez nem kell net, de azokból már nagyon kevés van. Aztán elhúztam haza, ahol azért megnéztem a notebookon a helyzetet. Mobil neten érdekes módon egyedül a skype ment, semmi más, de azon legalább pár függőben levő bizniszt el tudtam rendezni olyan üzletfelekkel, akik hozzám hasonlóan éjjel is dolgoznak.
Az elintézetlen ügyek ma reggelre így elég szépen föltornyosultak, nagy energiákkal estünk neki tehát, hogy a sok "threadet" feldolgozzuk, lehetőség szerint értelmes és eredményes módon. Eközben be kell vallanom, hogy elég randa sumákságot követtem el kollegáim és magam ellen. A frissen elkészült céges reklám molinókat el kellett ugyanis vinni a helyi ponyvás szakemberhez a végső konfekcionáláshoz, és autó helyett gyalog mentem. Ezzel legalább fél órával tovább tartott az intézkedés, mintha kocsival elszaladtam volna a falu végére meg vissza, de egyszerűen kívántam egy kis sétát és azt, hogy kilevegőztessem a fejemből a sok hülyeséget, ami nap közben belenyomul. Nagyon jól is esett a séta, régen jártam már gyalog abban az utcában, ahol egyébként a cégünk is elindult hajdanán. Kocsival átzúzva fel se tűnt egy csomó változás, ami az utóbbi években történt, és most csodálkozva fedeztem fel ezeket. Új házak, felújított régiek, új lakók, átalakult patakpart, meg sok minden. Nagyon szeretek gyalogosan közlekedni és nézelődni városban és a szabad természetben is, de az utóbbi évtizedekben ezt a hobbimat is el kellett nyomnom sok minden mással együtt. Most bűnös módon adóztam e szenvedélyemnek... :)
Persze mindig megiszom a levét az ilyen léhaságoknak, most is összekavarodtak frankón a dolgok, mire visszaértem, és ilyenkor aztán még több energiát emészt fel mire az ember nagyjából helyrerakja dolgokat, már amit egyáltalán lehet még.
Ennyit arról, hogy a vállalkozók szabadon osztják be idejüket, meg a "bölcsességről", miszerint arra van időd, amire akarod. Persze, ha az ember szeret nagyokat szívni, akkor tényleg mindenre lesz ideje.
