A címsorban röviden ismertettem feri lemondó beszédét. Ma ez volt a fő téma. Nem tudok igazán örülni a hírnek. Hogy érzékeltessem viszonyulásomat, a következő példa jut eszembe.
Tegyük fel, hogy sikerül megvennem az előző bejegyzésben emlegetett autót. Feri elkunyerálja, és bár mindenki tudja róla, hogy csapnivaló sofőr, egy figyelmetlen pillanatomban átadom neki. Össze - vissza száguldozik vele, többször is elkapják a szabályok durva megsértéséért, horpadásokat és karcolásokat tesz a kasznin, de nem tudom visszaszerezni az autót. Mindig addig mesterkedik, míg visszaül és tovább csinálja az ámokfutást. Tehetetlenül nézem, amint virágoskerteken hajt át, jelzőtáblákat tör ki, karambolozik. Mindig kidumálja, és megy tovább. Az a fő érve, hogy nincs nála jobb sofőr. Aztán amikor ripityára töri a kocsit és kivágják belőle a tűzoltók, akkor már valahogy nem tudok igazán örülni se a roncsnak, se annak ténynek, hogy kikeveredett belőle.
Egyelőre nem tehetünk mást, mint megvárjuk, mi fog történni. Bízva abban, hogy végre felelős gondolkodású politikusok tekergetik majd a kormányt.
