Az utóbbi napok igencsak mozgalmasra sikeredtek. Mondhatnátok, hogy ebben a válságszagú világban nem rossz az, ha pörögnek a dolgok. Nos, azért a hasznot hozó intenzív munka, meg az erőnket felőrlő értelmetlen kapkodás között azért elég komoly szakadék húzódik, és mi az utóbbi napokban inkább a "sok hűhó semmiért" jegyében futkároztunk. Csupa szükséges, de leginkább értelmetlen, vagy haszontalan, és leginkább fárasztó ténykedéssel telt az idő.
Szerdán ismét megadta magát a Skoda bal első féke, ezért bevittem gyorsan a szervizbe. Szerencsére az ott dolgozó egyik srác "szintén zenész", így kihozott a céghez, miután leadtam a kocsit. Keddtől máig én elsősorban árajánlatokat próbáltam összekínlódni. A kínlódás egyrészt amiatt volt, hogy a korábban említett okok miatt szinte semminek sincs stabil ára, ezért gyötrelmes összehazudni valami olyan ajánlatot, amit pár hónap múlva teljesíteni kell majd. Előttem lebeg már előre a nagy veszekedések, alkudozások időszaka, ha ezekből valami majd realizálódik. A másik ok az, hogy a napokban nagyon sokan voltak nálunk. Úgy tűnik, hogy a zenészek most jobban ráérnek, pláne, akiknek nincs munkahelyük. Itt jól elvannak, elbeszélgetnek egymással, meg szeretnének velünk is kiadós baráti eszmecseréket folytatni, valami kis apróság megvásárlásának kapcsán. Szívesen is beszélgetnék velük, de amikor az embernek határidőre kell ezer anyagot leadni, akkor nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy meddig tudok elmenni velük a jópofizásban, és mikor jön el az a pont, amikor már magam számára teljesíthetetlenné teszem egy feladat elvégzését, mert kifutok a határidőkből. A kuncsaftok nagyon rosszul fogadják, ha nem tudunk velük hosszasan semmitmondó dolgokról értekezni. Néha azonban még az üzletileg fontos megbeszéléseinket is rövidre kell fognunk, mivel egyszerűen nincs időnk. Próbálunk tehát illedelmesen, de célratörően intézkedni. Ami nem mindig sikerül. Ma például tuti páran bunkónak tartottak, hogy rohangálásaim közepette nem tudtam elég időt szakítani rájuk, de sikerült határidőre összedobnom pár fontos árajánlatot, amikből talán még lesz is valami. Ez is egy fajta "22-es csapdája". A boltban levő ügyfelek azt mondják, micsoda bunkó vagyok, nem foglalkozom velük eleget, rohangálok, telefonálok, a billentyűt kalapálom egész nap. Az önkormányzati, intézményi nagy megrendelők pedig azt mondják, hogy na, "ezeknek" egy pár százezres vagy milliós megrendelés már nem is érdekes, mert tojnak időben ajánlatot adni. Na, az ilyen helyzetekben az ember szép lehet, de okos nem.
Tegnap a ránk zúduló roham ellenére leszaladtunk Gyurival Kanizsára. Már január óta készültünk, de részben a betegségem, részben más elfoglaltságok miatt nem tudtunk időpontot egyeztetni, most végre összejött. A kanizsai zeneiskolával már régóta nagyon jó a kapcsolatunk, maximálisan támogatjuk őket oktatási munkájukban. Idén áprilisban egy országos szintetizátor versenyt rendeznek, aminek a lebonyolításában ránk is nagyon sok feladat hárul majd. Mindenképpen le akartunk tehát menni, hogy a helyszínt felmérjük és egyeztessük a rendezőkkel az eddig kialakított koncepciót. Ezt a munkalátogatást sikerült nagyon hatékonyra és gyorsra alakítani. Egy röpke óra alatt letisztáztunk minden lényeges információt, a 3 napos verseny lehetséges menetrendjét, a mi feladatainkat és a szükséges anyagokat. Aztán zúztunk is vissza, mert nekem Vas Csabával volt megbeszélésem, Gyurit pedig már szerviz ügyek miatt várták többen. Út közben hazafelé kiderült, hogy elkészült a Skoda, ezért én katapultáltam Gyuri kocsijából a szerviznél, és elhoztam az autót.
A mai nap sikerült a legzúzósabbra. Nagy nyüzsgés, bonyodalmas és ideges ügyfelek tömkelege, hosszú telefonok, meg az elküldésre váró ajánlatok alkottak hátteret a ténykedésünkhöz. Délután még bankzárás előtt berohantam Egerszegre (néhány itt ténfergő és rám ácsingózó ügyfél nagy szomorúságára), hazafelé pedig előzés közben bekötött az autón a fék. A változatosság kedvéért most a jobb első. Elég kacifántos helyzet volt, de szerencsére nem történt nagyobb baj. Csak lelki szemeim előtt megjelent egy újabb huszon - harmincezres számla. De hát péntek és 13. van, mit is vártam volna :)
Amúgy a napokban valószínűleg a front - hatások miatt nagyon sok volt erre a baleset, Gyurival is láttunk egyet Kanizsáról hazafelé, de most is folyamatosan szirénáznak előttünk a mentők. Ilyenkor sokan teljesen bolondul közlekednek az utakon. Megfigyelésünk szerint a KIX is ilyenkor a legmagasabb.
