A mai nap eddigi része főként káosz menedzseléssel telt. Mindjárt megmagyarázom, hogy miként is lesz a szép, síma, érthető és kiszámítható folyamatokból káosz.
Adott pl. egy árajánlat, amit kiadtunk 2008. novemberben. Már akkor is össze - vissza folyamatok zajlottak gazdaságban, ezért 30 napos érvényességet adtunk rá, megjegyezve, hogy amennyiben ezen időszakon túl kapnánk megrendelést, akkor az ajánlatot újra ki kell dolgozni, mert erősen ingadoznak az árak. Mármost, bejön egy ilyen megrendelés január második felében egy intézménytől, szóbeli kuncsorgással kísérve, hogy most kaptak lehetőséget a vásárlásra, és ugye, tudjuk még tartani az ajánlatot. Egy szóval el tudnám intézni: NEM. Aztán hagynánk az egészet a csodába, oldják meg. Csakhogy mi ebből élünk. Valami bevételt kéne azért produkálni, meg igyekszünk jó viszonyt ápolni az intézménnyel is. Kezdődik tehát az ajánlat tételes átvizsgálása. Mi van készleten nálunk, mit kell megrendelni, hogyan változtak az árak, mit mivel lehetne kiváltani. Mindezt persze súlyos műszaki megfontolásoknak kell megelőzniük, nem arról van szó, hogy megfelel - e a zöld kütyü a kék helyett a kedves ügyfélnek. Osztunk - szorzunk, telefonálunk, emailezünk, faxolunk, tanácskozunk, rajzolunk, számolunk. Sikerül összehozni egy "B" változatot, ami egész korrekt. Nyers formában elküldjük a megrendelőnek, aki boldog, de kér még benne néhány apró változtatást. Ami miatt persze újra kell tervezni az egészet, dehát megoldjuk. Ismét elküldjük, ismét kér még bele pár dolgot. Oké, ezt is bekalkuláljuk, de már kicsit idegesek vagyunk, mert tudjuk, hogy egyik - másik dologból az utolsók vannak egy adott nagykernél, és emiatt a kis projekt miatt most 8 - 10 nagykerrel folytatunk egyeztetéseket. Másrészt az árak is pillanatról pillanatra változnak.
Még néhány email - váltás és telefon a megrendelővel, és kialakul a végleges verzió. Gyorsan felhívni a nagykereket, lefixálni, amit csak lehet. Ekkor derül ki, hogy közben néhány dolog kifogyott, át kell tehát szervezni az ajánlatot. Meggyőzzük az ügyfelet, hogy ez műszakilag korrekt lesz, és nem is kerül neki többe. No, ezt ők még ott az intézménynél átrágják, megfejtik, majd bólintanak. Aztán kérik a végeleges árajánlatot (1001. verzió), küldik a megrendelést, ami azért picikét mégiscsak eltér a megbeszéltektől, majd mi küldjük a megrendelés visszaigazolást, és ezzel a folyamat elvben lezárult, kezdődhet a kivitelezési szakasz. Azaz kezdődhetne. Közben egyik nagyker emailben tudatja, hogy naponta fog mindenre árat adni ezentúl, mert imbolyog a forint. A másik leveszi az árlistáját a netről, mert nem tudja tartani. Ugyanott kiderül, hogy a megbeszélt cuccok egyrésze egyszerűen nincs raktáron. Egy harmadik pont abban az időszakban fog költözni, amikor a létfontosságú hangfalak bejönnek. Újabb idegesítő faktorok. Közben nekünk már kint az ajánlat, bent a megrendelés, mese nincs.
Így megy el a nap érdemi munka helyett négy ember számára futkosással, telefonálással, emailek és faxok fabrikálásával, és csak bizakodhatunk, hogy a végére minden összejön. A betérő ügyfelek csak annyit látnak, hogy mindenkinek hordó nagyságú a feje és ideges, ők meg szép nyugodtan szeretnének nálunk dolgokat intézni. Igazuk van. Sziszifuszi munka helytállni ilyen körülmények között. Megőrizni a cég jó hírnevét, igyekezve, hogy ne veszteséget produkáljunk, és közben a vevőket is tisztességesen, emberségesen kezeljük.
Valami ezek közül általában csorbul. Többnyire a veszteséget vállaljuk be.
