Ebéd után hirtelen felindulásból elszaladtam Bálványosra. Az apropót egy, az időjárás miatt fokozottan hátrányos helyzetbe került W-Lan router átadása jelentette, de mint tudjuk, ez amolyan mondva csinált ürügy volt arra, hogy meglátogassam Ágit, Balázst és Maszatkát.
(Amint a mellékelt ábra mutatja, az ütőhangszerek iránti érdeklődése töretlen, mostantól ő a Syncopa kiemelt dobverő endorsere.)
A routert gyorsan beüzemeltük, megittam egy finom kávét made by Mazsola, aztán zúztam is haza. Az út nagyon szép volt. A 76 - os ilyenkor csodálatos. A környező dombokat borító erdők, bozótok üvegruhát vettek fel, legalább ötször jutott eszembe, hogy milyen szenzációs fényképeket lehetne készíteni. Bár a forgalom gyér volt, azért erősen figyelni kellett, mert becsapós út ez, hol száraz, hol vizes, hol meg jeges. Aki nincs észnél, hamar meghallja a tűzoltók vágószerszámának hangját, amint lenyírják róla az autót. Az jutott eszembe, ha az életem nem így alakul, hanem mondjuk a 29. verzió szerint, akkor ma biztosan az asszonnyal meg a gyerekekkel (meg egy opcionális kutyával) kint sétáltunk volna a természetben és fotóztunk volna.
Dehát nem így alakult, és már azért is hálát adtam az Úrnak, hogy még világosban és sértetlen autóban hazaértem.
Ahogy bezártam a garázst és bementem a lakásba, szokás szerint benyomtam a rádiót, épp a Muravidéki Magyar Rádió szólt, és épp egy Zséda - szám. Zséda mindig felüdít. Nagyon sajnáltam, mikor elment Egerszegről. A '80 - as évek végén nagyon jó zenei élet volt a városban. Először szellemi vákuumban éreztem magam, mikor az egyetem után hazajöttem, de hamarosan annyi jó program lett rockzenében, jazzben, klasszikus zenében, hogy teljesen rendben lettem zenei éhségem kielégítését illetően. Adrienn egy olyan időszakban került ide, amikor úgy tűnt, Egerszeg pezsgő zenei életet képes produkálni. Hajdú Sanyi szervezte őket ide a színházhoz, de elég sok fellépésük volt ettől függetlenül is. Utoljára ha jól emlékszem, egy gyenesdiási fellépést követően beszélgettem Adriennel. Akkor már tutira tudtuk, hogy sztár lesz. Ha egy szóval akarnám jellemezni: finom. A megjelenésében, az éneklésében és emberileg egyaránt. Sokan sok mindent mondanak rá manapság, de bennem megmaradt az az egyszerű, közvetlen, aranyos kislány, aki elragdja dalaival a közönséget. Szívből örülök neki, hogy befutott, és annak is, hogy sztárként is kiegyensúlyozott, normális maradt, és folyamatosan nagyon magas színvonalat képes hozni most már nagyon hosszú ideje. Azt sajnálom csak, hogy elkerült innen, dehát miért pont ő maradt volna Egerszegen?
