Ma a költségracionalizálás jegyében átkötöttem a céges mobiltelefon szerződéseket, valamint visszamondtam a lakástelefont. Ha sose vagyok itthon, akkor minek fizetem a havidíjat? A lépésre már korábban készülődtem, de baromi nehezen tudtam időt szakítani arra, hogy bemenjek rendezni ezeket a városba. Másrészt azért nehéz szívvel mondtam fel a lakástelót. Ezer évvel ezelőtt kérvényeztük a vonalat, 1990-ben kötötték be, ami számunkra akkor a kommunikációs mámort jelentette. Aztán ezt a vonalat használtam először a céghez is, rafinált drótnélküli megoldással először az Ady utcai, aztán a mostani üzletünkbe átlőve. A cég valóban prosperáló éveit ezen szerveztük, telefonáltunk, faxoltunk éjjel-nappal.

Hogyan jön ide a keszthelyi busz? Hát úgy, hogy a számunk megegyezett a zalaszentgróti autóbusz pályaudvaréval, csak az ugye más körzetszám. Viszont aki kinyitotta a zala megyei telefonkönyvet, és Zalaegerszegen kicsit sokat lapozott, az, ha nem figyelt, könnyen átlapozott Szentgrótig, és rátalált a Volán autóbusz pályaudvarra. A körzetszámot tutira nem nézték  a lap tetején. Így aztán minden harmadik-negyedik hívásunk a buszok indulására, érkezésre, késésére való érdeklődés volt. Erősen gondolkodtunk egy menetrend beszerzésén, mert ne mondja azért az illető, hogy ezek a bunkó hangszerboltosok ugyanazon a számon vannak, mint a szentgróti buszállomás, és még a buszok indulását sem tudják. Egyébként sokan el se hitték, hogy mi hangszerüzlet vagyunk, azt hitték, hogy valaki a buszállomásról akar poénkodni velük.

Üzenem tehát mindenkinek, hogy vége a jó világnak, nincs több potya busz-információ, telefon kikapcs. Üzenem a rokonoknak, ismerősöknek is, hogy ezen túl csak a mobilon, vagy a céges számokon érnek el. Üzenem a brókereknek, utazásszervezőknek, és minden telefonos marketingesnek, hogy ők semmiféle számon nem érnek el. Game over.