Az elmúlt napokban a tél olyan formát öltött, mint amilyen régen szokott lenni. Esett tehát a hó, és jó hideg lett. Eddig az időjárásra tulajdonképpen nem panaszkodhattunk, hiszen nem volt annyira durva, hogy akadályozta volna az ügyfeleink eljutását hozzánk, vagy az árubeszerző turnékat. Még a gázszámla is elfogadható értéken belül maradt.
Aztán bedurvultak a dolgok, és Tél Tábornok a klasszikus forgatókönyv szerint tette a dolgát. Pénteken megkezdődött a havazás, és ha nem is túlságosan erőteljesen, de kitartóan hullt a hó egészen tegnap éjfélig. Szombaton a "ledolgozás" miatt rendes nyitva tartást csináltunk, de délután már alig jött vásárló, mert az utakon már nagyon nehezen zajlott a közlekedés. A rádióból és a netről értesültünk róla, hogy a környékünkön szinte minden utat lezártak a keresztbe fordult kamionok miatt. Így sajnos hiába vártunk a megrendelt árura is, a szállítmányozó cég központjából közölték, hogy az útlezárások miatt nem jön a kocsi. Emiatt kicsit korábban bezártunk, és nekiállhattam a hólapátolásnak. Jó nagy területet kell tisztán tartanom, és szombaton már 5 - 6 alkalommal elszórtuk a havat a legfontosabb helyekről. A lakás és a cég közti járdát is nekem kell tisztítanom, erre viszont még nem jutott időm. Nekiálltam hát a 10 - 15 centis havat elszórni. A műveletet nehezítette, hogy időnként feltámadt a szél, és munkám eredményét gyorsan összerondította. Nyolc óra körül már csitult a havazás, és morfondíroztam azon, hogy szabaddá teszem az autók számára is a kijutást, de akkor már nagyon fáradt voltam, és rendesen fáztam is, ezért másnapra halasztottam a folytatást.
A vasárnap tehát intenzív hólapátolással indult. Bár sütött a nap, baromi hideg volt, és komoly fájdalmat okozott a lélegzetvétel is. Aztán 11 óra körül eljutottam odáig, hogy elvben a Skodával és a Berlingóval is ki lehetett volna állni. Hozzáteszem, hogy ezt a közös útvonalat régebben a ház többi lakójával együtt szoktuk hómentesíteni, mostanában viszont a többiek inkább megvárják, míg én elszórom az egész nagy placcról a havat, addig inkább óvatosan kémlelnek kifelé a hátsó udvari lakásokból.
Mikor végeztem, akkor indultam volna Egerszegre a Skodával, azonban az autó némi bánatos morgáson kívül nem reagált a slusszkulcsra. A belső hőmérő -16 fokot mutatott ekkor. Némi akku gyötrés után úgy döntöttem, hogy inkább a Berlingóval próbálkozom, az jobban szokott télen indulni. Vele is meg kellett küzdeni. Csak a hatodik alkalomra indult be, addig inkább fura, robbanásszerű hangok kiadásában jeleskedett. Egerszegen elintéztem a legfontosabb elintézendőket, nagy keresgélés után kaptam akkumulátor töltőt is. Hozzá kell tennem, hogy mindkét kocsiban új akkumulátor van, ezért eléggé zokon vettem tőlük, hogy egy kis -20 fokban már durcáskodnak. A poén az, hogy mire hazaértem, a hőmérséklet már -8 fokra emelkedett, és a Skoda pöccröff beindult. A töltő persze attól függetlenül jó lesz, így nagyobb biztonságban érzem magam, hiszen mindkét autónak minden körülmények között menetkésznek kell lennie.
A második kört délután így már a Skodával tettem meg. Ne tessék nagy száguldozásra gondolni, a havas, jeges utakon óvakodtam úgy, hogy lehetőleg ne ugyanabban a sávban haladjak, mint a szembejövő. Pár dolgot így is sikerült azért elintéznem, de a fölösleges körök miatt ez a vasárnap nem sikerült túl produktívra.
Most viszont ismét durva zimankó várható éjszakára. Az előbb, amikor hazafelé jöttem, megnéztem a hőmérőt Ági és Bence ex - hintafáján, és - 26 fokot mutatott. Lefényképeztem a telefonommal, majd idebiggyesztem mindjárt, a reggeli munkálatokat megörökítő képpel együtt.
