Ismerőseim már némileg aggódva közlik velem, hogy nagyon szétszakadtnak tűnök. Sőt, az egész csapat. Persze, tudjuk mi ezt jól. Javasolják, hogy vegyük alacsonyabbra fordulatszámot, mielőtt baj lesz. Persze, könnyű ezt mondani. Most valóban nagy a tét. Az egész évi nihilt, semmirevaló forgalmat vajon mennyire vagyunk képesek kompenzálni ez alatt a pár őrült nap alatt? Záporoznak a megrendelések, érdeklődések, de hárman fizikailag is képtelenek vagyunk lekezelni őket, miközben próbálunk vigyázni arra, hogy némely pihent ügyfelünkkel szemben megtartsuk az előírt jó viszonyt. Tehát nagyon komolyan most dől el, hogy az egész évünk milyen, vagyis gazdasági mutatóinkat helyre tudjuk - e pofozni, szépen mosolyognak - e majd jövőre ránk a bankban, az APEH - nél, a kamarában, vagy homlokot ráncolva tekintenek a katasztrófaév után megtépázott mérlegünkre. Már pedig jól kéne kinéznünk, mert elvileg jövő évben elég sok projekt és megrendelés elé tekintünk, és ehhez bizony pedáloznunk kell a fenti hatóságok és hivatalok jó elbírálását kivívandó. Illetve 17 év óta először vagyunk olyan helyzetben, hogy a maradék pár nap sorsdöntő lehet. Sajnos, pár nagyon komoly projektünk elúszott apám-uram országunk érdekes bugyrainak vonzásában. Bár, van úgy, hogy az ember azt mondja, lehet, hogy nem is annyira baj, hogy kimaradtunk. Legalább nem minket vegzálnak majd, ha kiderül valami érdekesség a projektek vagy pályázatok körül. Mostanában úgyis olyan "bilikiborulós" időket élünk, és ez nem is baj. Ha szakmai pályán kell focizni, akkor kis cégünket nagyon nehéz megverni. A bundameccsekhez viszont nagyon rosszak vagyunk. Talán még eljön a mi időnk is...
Ehhez azonban bírni kell cérnával, ellen kell állni a fáradtságnak, az ördög csábításának pl. amikor alvásra és más lazulásokra csábít, miközben hegyekben áll az elvégzésre váró munka. Próbálunk sok vitamint enni, nehogy a settenkedő vírusok belerondítsanak a terveinkbe.
Közben, hogy egyszerűbb legyen az életünk, bedöglött a fénymásolónk is, amit most nagyos sűrűn kéne használni. Gondok lesznek a Skoda zöldkártyájával is, ugyanis idén már nem fogom tudni ebben a kavarásban megújítani. Igaz, január 12 - ig jó, de senki ember fia nem tudja, miként zajlik a megújítás jövőre, mert az Illetékes Elvtársak még nem voltak képesek megalkotni az új rendeletet. A szervizekben is teljes a tanácstalanság.
Az időjárás pár nappal ezelőttig szerencsére kegyes volt hozzánk, és ezt a kis havazás sem okozott túl nagy kavarodást, csak Gyuri pesti útján okozott gondokat.
A karácsonyi készülődésre még csak nyomokban volt lehetőségem, kutyafuttában végignéztem pár üzletet. Azt kell mondanom, hogy a nálunk található vásárlói rohamnak nem sok jelét láttam a városban. A keleti végen felépített monumentális shopping center környékén tavaly ilyenkor egy tűt se lehetett leejteni, rendőrök irányították a forgalmat. Most szinte üresek voltak a parkolók, pár vevő lézengett a nagy hodályokban, elég volt egy - két pénztárat nyitva tartani a rengetegből. Lehet persze, hogy a hátralevő pár napban még megindul a roham, de semmiképpen nem lesz már olyan forgalmuk ezeknek a multiknak, mint tavaly. Hiába, lepattant nagyon a város és a környék is. Azt hiszem, sokaknak lesz hozzám hasonlóan egy keserves év után igen szerény karácsonyuk errefelé.
