Ma reggel elképedve olvastam az Indexen egy cikket az államadósságról. Egyszerűen elképesztő. 21789 milliárd Ft (gyengébbek kedvéért: 2,2 X 10^13). Exponenciális alakban már könnyebb kifejezni egy ekkora számot, mint azt leírni, hogy : 22 000 000 000 000. Ekkora horribilis államadósságot görget maga előtt kis országunk. Könnyű kikalkulálni, hogy minden egyes lakosra, beleértve a csecsemőket és az aggastyánokat is, 2,2 millió jut ebből.
Tehát ha az az ötletük támadna az embereknek, hogy egyszer és mindenkorra vessünk véget a sutyorgásnak, fizessük ki a magyar államnak hitelező külföldi pénzintézeteket, akkor 2,2 milát kéne mindenkinek becsengetni. Egy négytagú családnak persze 8,8 mila lenne a terhe. Nem kell persze közgazdásznak lenni ahhoz, hogy tudjuk, az államadósság menedzselése nem a nép feladata. Nem is én hoztam össze ezt a brutális értéket, hadd ne én feleljek érte. Mondhatják persze a nagyokosok, hogy ezen hitelek segítségével épültek a nagy beruházások, mint metró, autópályák, ebből működtetik az iskolákat és az egészségügyet. Viszont elég egy pillantást vetni a rettenetes útburkolatokra, a szétesett egészségügyi rendszerre, a tengődő iskolákra, hogy feltegyük a kérdést: hol is van ez a rengeteg pénz? Nem akarok populista vizekre evickélni, de az egyértelmű, hogy előző kormányaink napi politikai osztogatásra használták fel ennek jó részét. Mindig azoknak potyogtattak belőle morzsákat, akiktől politikai támogatást vártak. Természetesen a termelő szektor nem kapott semmit, mondván, bizonyítsa életképességét a szűkös időkben is. Szét is hullott a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem is, a lepusztult romokhoz fillérekért hozzájuthattak a multik meg mindenféle külföldi befektető, akik ácsingózva nézték ezt a romlást.
Nézzük csak, hogy én személy szerint mit tettem e folyamat elmérgesedéséért, vagy javulásáért? Jogkövető vállalkozóként és állampolgárként kb. 350 - 400 milliónyi adót és járulékot csengettem az államkasszába a cég indulása óta, miközben én személyesen semmiféle anyagi gyarapodásra nem tettem szert, mert mindig, amikor kezdett szépen menni a biznisz, valaki beleszart a palacsintába. Bokros, Gyurcsány, Bajnai, de Orbán se nevezhető kivételnek. Eltértek a sarcolás céljai, módszerei és a hozzájuk tartozó kommunikáció, de a lényeg mindig a lé szigorú elvétele volt, nehogy a magyar vállalkozó fejleszteni tudjon, nehogy magyarok kezében jelentősebb tőkekoncentráció képződjön.Az sem mellékes talán, hogy rajtam kívül 2 -3 embernek folyamatosan munkát és - igaz hogy szerény - megélhetést biztosítottam.
Szóval én személy szerint véresre hajtottam magam ezekben az években, befizettem a császárnak, ami a császáré, kenjék a hajukra az adósságukat, akit illet! Vagyis, fizesse az adósságot, aki eddig elkótyavetyélte a pénzt, aki kiárusította az országot, meg persze azok is, akik frankón kikerülték az adó - és járulékfizetést, sumákoltak a közterhekkel. Személy szerint nekem a kialakult állapotokhoz semmi közöm sincs.
Hogy a horrorisztikus gazdasági helyzet után valami jót is mondjak, bemutatom a házunkba nemrég beköltözött új lakók egyikét. Rozsdafarkúnak hívják, védett madár és a családjával jó nagy lármát képes csapni, de ezt speciel senki se bánja :)
