Genfben beindult a LHC, vagyis ütköznek a nehézrészecskék. Nálunk is beindult az év végi ütköztetés. Vagy a kuncsaftokkal, vagy a nagykerekkel, vagy a gyártókkal, vagy a kínai kacatokat "javító" szervizekkel ütközünk. Reggel, mire felértem a céghez, már javában állt a bál. Hárman próbálunk eléggé reménytelen küzdelmet vívni a vásárlók rohamával. Ez persze nem azt jelenti, hogy sokat vásárolnak, hanem pusztán annyit, hogy sokan vannak. Sokat kérdeznek, és mi megpróbálunk válaszolni mindenre, remélve, hogy egyszer talán vásárlás is lesz. Özönlenek az árajánlatkérések, rohangálni kell(ene) intézményekhez személyes megbeszélésekre, tárgyalásokra. Reménytelen. Mára a naptáramba egyetlen nagy és fontos tételt jegyeztem be korábban, amit FELTÉTLENÜL meg kell oldani. Zárás után jutottunk el oda, hogy Gyurival egyáltalán le tudtunk ülni, hogy pár szót beszéljünk a dologról.

Reggel, mikor végre be tudtam kapcsolni a számítógépemet, és bebootolt a Windows, azonnal kijött egy Skype figyelmeztetés. "Tóth László ma 56 éves". Még most is megdobbant a szívem ettől. Korábban, mikor a munkatársai még nem törölték le a céges gépéről a Skype-ot, és időnként bekapcsolták, feljött a listán, elmondhatatlan érzések törtek rám.

Most már csak egyirányú ez a kapcsolat, mondhatjuk, simplex. Ő mindent hall és lát, de mi hiába kérjük, hogy ugyan, szólna már végre valami okosat. Lehetne egy frankó Ultraskype, amivel ő is visszaszólhatna nekünk. Mondjuk, sok öröme nem telhet neki abban, amit itt lent, a hátrahagyott népei között tapasztal. Talán egyedül az unokáiban gyönyörködik.

Azokban tényleg lehet gyönyörködni, nézzük csak pl. az új Nimród - videót Ági blogján. :)