"Ami el tud romlani, az el is romlik" - mondja Murphy törvénykönyve.
Most ez megy. Múltkor a Skodán a bal fék, aztán a jobb, amint leírtam a blogbejegyzésben is. Aztán a múlt héten a fűnyíróm döntött úgy, hogy kínai anyagtól ne várjak többet. Ma a mosógép jelezte, hogy életciklusa kritikus szakaszába lépett, kitört az utolsó kereke is.
De a net is Murphy törvényeinek engedelmeskedik. Az utolsó blogbejegyzést egyszerűen nem engedte feltölteni. Ami most olvasható, az már egy újraírás, amit ma követtem el, a harmadrészt feltöltődött tegnapi anyagon. Rühellem az ilyesmit. Jópofa dolognak tartom a blogolást, de amikor belekezdtem, elhatároztam, hogy naponta 3, legfeljebb 5 percet pancsolok el ilyesmire. Mikor tegnap másfél órán át nem történt semmi a gépen, nem ment a feltöltés, azt hittem, felrobbanok és kidobom az egészet. Nos, emiatt is idegenekedek az admin felületes feltöltő megoldásoktól, pl. a Joomlától is. Az írás és publikálás folyamata felett elveszíthetjük az ellenőrzést, és ez nagyon cudar helyzet.
Amúgy ez lehet, hogy Murphy bosszúja, hiszen a kanizsai rendezvényen semmi sem romlott el az általunk leszállított berendezéseken, és most ezeken tobzódik :)
Nagyon idegesít viszont még egy dolog. Az elmúlt napokban óriási mennyiségű email landolt a postaládámban. Ezeket különféle címekről azért kaptuk, mert nem lehetett kézbesíteni őket. Valami tapló spammer válaszcímnek a mi régi mail címünket adta meg, a t-bigyó pedig így visszadobja hozzánk az egész kézbesíthetetlen halmot. Ma végre fel tudtam hívni a ZÜGYFÉLSZOLGÁT, aki megígérte, hogy kinyomozzák, mi történt, és visszajelez. Most ezt várom.
Ja, és még egy "örömhír", amiért ugyan nem Murphy, hanem valaki nagyon is konkrét személy felelős. Valami kretén összefirkálta Egerszegen a cégünk elég jelentős pénzért kint levő hirdetőtábláját. Szerencsére volt kolleganőnk, Ildi felhívta rá a figyelmünket, és ma a tábla fenntartója nagyjából le tudta tisztítani. De azért nagyon bosszantott a dolog.
